Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története

lovakat. így könnyebben, biztonságosabban, de rendszerint még több bort (490-630 li­ter) tudott szállítani. A hordók kisebbedési folyamata már a XVII. században megindult. 1687-ben azt jegyezték fel: „Az udvarbíró őfelsége pinczéiből minden évben kap bizonyos hordó bort a gondjaira bízott birtokon való kimérésé végett, amiről gondosan elszámolni tartozik, hordaját 160 itzéjével mérve". 67 Amennyiben ezt budai iccével mérjük, akkor 134,4 liter és ez megközelíti a gönci hordó XVIII. századtól kezdve szokásos tartalmát. A XVIII. század elejétől kezdve a gönci hordó egységesítésére irányuló mozgalom erőteljesebbé vált, annyira, hogy IVÁNYI Béla már úgy véli, hogy a XVIII. században a gönci hordó 180 budai iccés vagyis 152,7 literes. Ez azonban nem egyszerre és nem cse­kély küzdelemmel alakult ki. MÁTOLAY János BÉL Mátyás Prodomusában az 1720­as évekre vonatkoztatva leírja, hogy a színbori". .. új, pontosan 180 iccés hordókba töltik, ezeket itt nem füstölik ki előzetesen kénnel, sem szerecsendióval; nem készítik elő, hanem csak tiszta forró vízzel, olykor felfőzött musttal vagy szőlőlevelekkel mossák ki. Az aszúszemeket leszedik a szárukról és puttonyokba töltik. Egy kilencven iccés áta­lagba ki 1, ki 2, ki 3, sőt, aki a töményebbet kedveli több puttonyra való aszútörköly le­vét szánja. A puttonyok tartalmát kádba borítják, s ami ott az aszúszemekből magától kiszivárog, annak neve esszencia". 68 Mindennek az elfogadása azonban korántsem ment olyan egyszerűen. Ennek iga­zolására szolgál Zemplén vármegye átirata 1745. június 18-án Abaúj, Borsod, Ung és Bereg megyékhez, melyben a hordók egységesítését kérik: „... Mivel már egynehány rendbéli panaszok érdeglették füleinket az iránt, hogy Boross Hordók nem mindenütt egyaránt, tudni illik hol kisebbre, hol nagyobbra csináltatnak, következendőképpen né­melly vevők károsíttatnak, némellyek ellenben felettébb is gazdagíttatnak. Hogy ezért ebben is dicséretes és a Felső Helyektűi parancsolt rend szentül meg tartassék kérjük ne terheltessenek Grémiumokban olly rendeléseket tenni, hogy az említett Boross Hordók kiadott mértékek szerint, az az 180 Iczéknek egyaránt csináltassanak, következendő ké­pen mind az Felső Instantiák rendelési teljedgyenek, mind pedig ell rendeltetnek, öszve vagdaltassanak tőlünk az mértékeiden edények a bennek lévő Borral együtt.. .". 69 Ezt a korszakot az 1729. évi 12. törvénycikkely zárja le, mely az aszúkészítéstől el­tiltja mindazokat, akiknek Tokaj-Hegyalján nincs szőlőbirtokuk, továbbá erősen korlá­tozza a külső kereskedők működését. Aszúszemeket nem szabad máshonnan behozni a Hegyaljára, míg külső borokat csak nagyobb méretű hordókban hogy azok rögtön meg­különböztethetők legyenek. * * * A fentiek alapján aligha lehet kétséges., hogy Tokaj-Hegyalján a XVI. század kö­zepén a szőlőművelésben jelentős változás zajlott le. Az új szőlőfajták, a gondosabb mű­velés tette lehetővé az aszúszemek megszaporodását. Ezekből részben a római kori elő­képek és az ismert olaszországi borok mintájára (malozsa) indult meg a XVI. század második felében az aszú szőlőbor készítésével való kísérletezés. Ez a XVII. század első felében szélesebb körben elterjedt, annyira, hogy már törvénnyel kellett szabályozni az aszúszemek szedését. 67. MGTSz. 7/1900/, 15. 68. WELLMANN Imre 1984. 409. 69. SKÁL. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1745. 246. HŐGYE István kijegyzéseit itt köszönöm meg. 234

Next

/
Oldalképek
Tartalom