Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Paládi-Kovács Attila: Népi mészégetés a Gömör-Tornai karsztvidéken

sárolták lábon. Maguk termelték ki és saját fuvarral szállították a kemencéhez. Szerencsés esetben ölfát, „méterfát" használhattak, ölfa - tölgy, bükk vagy gyertyán - csak ritkán állt rendelkezésre. Gyakrabban tüzeltek az erdőtisztítás vékony husángjaival, olcsón kapott tövisbokraival. Ilyen esetben a kemence kiégetése is jóval hosszabb ideig tartott. Általánosságban - a tüzelőtől függően - 60-70 órán át kellett tüzelniük, s nagyon megdolgoztak vele.

25 Keményfával, ölfával könnyebb volt a munkájuk, mint puhafával, sariadékkal. A debrődi (Abaúj-Torna m.) mészégetők lehetőleg mindig ölfát vettek. Kb. 30 űrméter fát számítottak a nagyobb kemencékhez és 18-20 ürmétert a kisebb kemencékhez. Jó ölfa esetén a kemence kiégetéséhez - állandó, egyenletes tüzeléssel - elegendő volt 48 óra is. Az ölfa, a tölgy és bükk hasábfa azonban 50%-kai drágább volt, mint a gallyfa űrmétere.

26 A méterfát a gömöri mészégetők, szénégetők, favágók ölfahordó gyalogszánokon hordták össze. Ezeknek két hosszú rúdjuk volt. A szállítást végző ember a két rúd közé állt és a rudakat markolva, illetve a rúdvégbe csapolt fogantyúkba kapaszkodva húzta a szánkót. A szánkó két rúdja és talpa egy-egy enyhén hajló, görbe fából készült, amit erre a célra kerestek az erdőben.

27 A kecsői (Keőovo) mészégetők az 1920-as évek végén egy nyíres erdőrészt vettek meg árverésen a pelsőci (PleSivec) Nagyhegyen. Először levágták az egészet tallóra (tarvágást végeztek), még a borókást is kiirtották és összehordtak a kemencéhez. Ilyen esetben nem szabdalták méteres darabokra a fatörzseket. Előfordult, hogy 2-3 méteres darabokat is raktak a kemencébe. A nyírfákat kivágás után lóval húzatták a mészégető helyhez. Három-négy darabot vastag végénél láncba hurkoltak és az egészet a ló hámfájához akasztották. Csak a kemencénél darabolták fel, ott csapdosták le baltával a gallyait. A nehezebb fatörzseket nem hasogatták, hanem síkálón, azaz görgőnek használt, hengeres méterfán tolták a mészkemence szájához. Ott meglökték és a kemeriw szájából a tűzgödörbe cuppant a vastag, nehéz rönkdarab. A mészkemence kiégetése Gömörben többnyire három nap és három éjjel (72 órán át) tartott. Reggel szokták begyújtani a kemencét. Egyikük bemászott a kemence száján és meggyújtotta a bekészített száraz avart, fenyőágakat, gazt. Mindjárt ki is bújt a kemencéből, mert a kemence belső tüzelőtere azonnal megtelt fojtogató, sűrű füsttel. Társa is segített neki kibújni a szűk nyíláson, - húzta kifelé a kezénél fogva. Az első nap folyamatosan rakni kell a tüzet, hogy nagy lánggal égjen. Ezért mind nagyobb és nagyobb fahasábokat tettek rá és időnként megpiszkálták egy hosszú vaspálcával. A mészkemencében nagy huzat volt, ami „felhúzta a lángot". Amikor már a kupola is átforrósodott, a boglya résein ki-kicsapott a láng. Éjfélig az egyik, azután a másik mészégető vigyázott a tűzre. Megszakítás nélkül hordta a fát a kemencéhez, aprította a gallyakat, s dobálta be a kemence száján. Csak akkor engedhettek meg maguknak egy-egy félórás, órás pihenőt, amikor vastag ölfával, hosszan égő cser- vagy bükkfával tüzeltek. Ugyanis a mész jó minősége érdekében egyenletesen kellett tüzelni. (Az izzó mészkemence hőfoka tartósan 1000 C° körül van, időnként meg is haladja azt.) Lángolót, könnyen égő ágakat, gallyfát ölfához is kellett használni, mert a vastag „méterfa" nem lobbant könnyen lángra. Vastagabb fával inkább éjjel tüzeltek, de aludni akkor is csak egyikük tudott. Az aggtelekiek 2 óránként váltogatták egymást a tüzelés munkájában. 25. Répáshután a kemence kiégetése 72 óráig tartott. PETERCSÁK Tivadar 1984. 90. 26. Vö. GÖRCSÖS Mihály 1979. 105. 27. HERKELY Károly 1941. 262. 13 Az egri múzeum évkönyve 193