Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Paládi-Kovács Attila: Népi mészégetés a Gömör-Tornai karsztvidéken
már 180-200 cm magas, az ún. fazék építése következik. Ezen a szinten a kemence fala már körös-körül kb. 100 cm vastag. Mindig a fal tűztér felőli oldalát építik nagyobb kövekből, a külső oldalára kerülnek a kisebb kövek. A kecsői, aggteleki mészégetők a legkülső falburkot apró törmelékből rakják és azt farkallásnak nevezik. A talajszint fölé emelkedő fazék kb. 100-120 cm magas, és fokozatosan boltozódik. Ezt kívülállva rakják. Körkörösen haladva egyre szűkül a boltozat nyílása, míg végül csak a zárókövet kell ráhelyezni. Ezt a kupolazáró követ a kecsőiek papnak nevezték. (A Hór-völgyiek a zárókövet dugónak nevezik.) A következő munkafázisban a kemence fazéknak nevezett felső részét földdel vették körül, hogy ne szökjön meg a kemence melege. Egyik oldalon a kemence, másik oldalon a kerítés tartotta a földet. Kb. 70 cm-re a kemencétől karókat vertek le a földbe. A karóközöket harasztos gazzal, azaz lombos faágakkal befonták, majd amikor a fonott gát készült, a kemence és a kerítés közötti teret földdel feltöltötték. A laza földet kicsit döngölték, tömörítették is. Ezután következett a kemence tetejének a befejezése. A zárókő tetejére függőlegesen egy vesszőt állítottak, néhány kővel kitámasztva. A vessző köré építették a kemence boglyának nevezett, kb. 50-60 cm vastag fedőrétegét. Középre nagyobb köveket raktak, aztán már csak 5-8 cm-es darabokat. Végül az egészet meghintették apró, zúzalékkővel. Cserépfalu mészégetői a boltozatra épített kemencerészt buksa, а kemencetetőt sapka néven különböztetik meg a kemence más részétől. A kemence külső héját alkotó aprókő neve viluska. 23 * Gömörben ezeket a mesterségszavakat nem használták a mészégetők. Legvégül a kerítés szintje fölé emelkedő kupolát, a boglyát sárral tapasztották meg a kecsői mészégetők. Ástak a közelben egy sárgödröt, kapával összeaprították a földet, majd lábbal tapasztották a sarat. A sár egyik részét a tűzgödör kitapasztására, a másikat a kemenceboglya betapasztására használták fel. Kosárba szaggatva vitték a kemencéhez. Kétfülű háncskosarat vagy vaskosarat használtak, amivel előzőleg az apró követ hordták a kemencéhez. A sarat porral szórták be, hogy ne tapadjon a kezükhöz. A sárgombócokból a lábukkal taposva langosnak nevezett sárlepényeket formáltak, s azokkal borították be a mészkemence boglya elnevezésű tetejét. Az alatta lé\ő, fazéknak nevezett kemenceszakaszt nem volt szabad betapasztani, mert ott kapta a kemence a huzatot, no meg a langosok közötti hézagokon. Aggteleken a kemence letapasztását futrázasnak nevezik. 24 Fagyűjtés és tüzelés A mészégetők jó előre összegyűjtötték a szükséges tűzifát. Addig hozzá sem fogtak a kemence begyújtásához, amíg nem halmozták fel a közvetlen közelben a kiégetéshez elegendő tüzelőt. A fát vagy a helyi úrbéres gazdáktól vagy az úri erdőtulajdonostól vá23a. LAJOS Árpád 1959. 30-31. 24. BÓDIS Ilona 1983.192. Répáshután a mészkemence gödrének falát nevezik így: fútra. A Hórvölgyében a kemencegödör falát lapos kővel bélelik. Ez a falbélés & fútra. Kb. 1 méter magasan a talajszint fölé emelkedik. (LAJOS Árpád 1958. 30; vö. PETERCSÁK Tivadar 1984. 88.) Debrődön a sárlángosokból hézagmentes, összefüggő burok készült, amit azonnal kijavítottak, ha valahol megrepedt az égetés során. A kupola alját kb. 20 cm-es réteg kővel szórták körül, amit /шг-пак neveztek. A fútra szót a debrődiek nem említik. (Vö. GÖRCSÖS Mihály 1979. 105.) SZINNYEI József Magyar Tájszótára szerint kaszárnyai szó, jelentése bélés. Fuiras, futrács volt a neve a lovaskatonáknak kiadott lóeleségnek, szénacsomónak, amit a nyeregkapához kötve hordtak magukkal. I. 647. 192
