Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Paládi-Kovács Attila: Népi mészégetés a Gömör-Tornai karsztvidéken

Lehetőleg dombos terepen, lejtő oldalába, aljába építették a kemencét, ahol nem érte a szél. Szeles időjárás esetén még így is 6-8 órával tovább tartott a kemence kiégetése, s több fát használtak fel hozzá. BAKÓ Ferenc a kemencék hasonló elhelyezését figyelte meg a Bükk hegység magyar mészégetőinél. A kemence építéséhez szükséges gödörnek lejtős helyen kellett feküdnie. A kemencegödör szájának alsó pereme jóval -1-2 méterrel - volt alacsonyabban, mint a gödör túlsó oldalának a pereme.

21 Gömörben szintén „lápás helyet" kerestek, ahol nem követ, hanem földet kellett kitermelni a kemencegödör ásása közben. Úgy tartották, csak a földben lehet meszet égetni, mert az „megfogja a meleget". Ezért a választott helyen legelőször bevertek a földbe egy hosszú vaskarót. Ha legalább egy vagy másfél méter mélyen „lement" anélkül, hogy követ ért volna, akkor a hely megfelelt, elkezdhették a gödör kiásását. Előbb azonban a gödör méretezését is el kellett dönteni, ki kellett jelölni átmérőjét és körvonalát. Ha 120-130 q meszet akartak nyerni a készülő kemencéből, akkor 3 méter átmérőjű kört kellett kijelölni. Ásás előtt kezdetleges eszközzel kijelölték, kicirkalmazták a kemencegödör körvonalát. A tervezett kör közepére levert karóhoz hozzáillesztettek és akasztottak egyik végével egy somfavesszőt, lehetőleg horgas pálcát. Ennek hossza Kecsőn és Aggteleken rendszerint 5 sukk volt. Minthogy egy sukk közel 33 cm, a horgas vesszővel kimért kör átmérője közel 330 cm lehetett. Àz így megrajzolt körnek pontosnak, szabályosnak kellett lennie, mert különben hiába szórták a kemence „görbe szélére" a legapróbb mészkövet, az mégsem égett ki, azt „elhagyta" a tűz. Az 5 sukkos sugarú kört alapul vevő kecsőiek, aggtelekiek mészkemencéiből a két világháború közötti években mintegy 150 q égetett mész került ki. Néha előfordult, hogy kisebb kemencét építettek, szűkebb gödröt ástak. Megesett, hogy csak 300 cm volt a gödör átmérője és 120-130 q meszet nyertek egy-egy kemencéből. Lucskán az 1920-as évek elején a 80-90 q meszet adó kemence nagynak számított, voltak kisebb kemencék is. Ott a kemencegödrök átmérője is kisebb volt (240-270 cm).

22 A kör kicirkalmazása után hozzáláttak a gödör kiásásának. Csákányt, krampácsot, ásót, kapát és lapátot használtak a föld kitermeléséhez. A felszíni füves hantokat a gödör pereme körül helyezték el. Azt a földet, amit a gödörből kihánytak, szintén körben halmozták fel a közelben. Előbb kb. 2 méter mélyre ástak le, szigorúan megtartva a kör méretét. Ott ismét kijelöltek egy kisebb (kb. 9 sukk átmérőjű) kört. Aztán leástak még kb. 80 cm mélyen. Ez a szűkebb gödör volt a tűz és a hamu tere, a tűz gödör. Peremét kb. 1/2 sukk széles póc, patka ( = párkány) övezte. Arra kezdték építeni a kemencét apró mészkövekből. „A legalsó sort olyan apró kövekből raktuk mint az öklöm."

23 Ketten építették egyidejűleg. Egyikük balra, másikuk jobbra indult el, aztán mindig összetalálkoztak a kör túlsó pontján. A kemence tűznyílásával azonban, s a kemence külső oldalán körül, a kemence farkába apró köveket raktak. Előre, a kemence belső oldalára, nagyobb kövek kerültek. A szabálytalan köveket a gödör falához rakták, a formásakat a tűztér oldalára. A kemence fala kívül „függőben áll", azaz merőleges alapra egészen a kerítés magasságáig, ahonnan az ún. boglya kezdődik. Belül viszont felfelé haladva fokozatosan szűkül a tér és vastagszik a kemence fala. Amikor elérik a külső talajszintet, s a kemence 21. BAKÓ Ferenc 1951. 292. 22. Adatközlő: Garai Béla, Kecső, szül. 1908; Tisza Sándor, Lucska, szül. 1904; Aggtelekhez lásd BÓDIS Ilona 1983. 191. Debrődön a kemencegödrök átmérője 3-5 méter között váltakozott. Vö. GÖRCSÖS Mihály 1979. 105. A Hór-völgyiek cirkalomja hasonló volt a gömörihez, de a mészgödör átmérője kb. 250 cm. Vö. LAJOS Árpád 1958. 29-30. Répáshután 280-300 cm átmérőjű kemencegödröket használtak. PETERCSÁK Tivadar 1984. 88. 23. Garai Béla (szül. 1908) kecsői mészégető közlése. 191