Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

K. Csilléry Klára: A fa tulajdonságaira vonatkozó ismeretek a mátraalmási (szuhahutai) faszerszámkészítőknél

A fa hasznos tulajdonságai A hasíthatóság A szuhahutai faszerszámkészítők számára a fa leglényegesebb tulajdonsága a hasíthatóság volt, mivel egész készítési technikájuk hasításon alapszik.

5 A könnyen hasadó tőkéket mondták jó, finom, (dobré) fának, míg a nehezen hasadókat rossz, kutya (plané, psovacé) névvel illették. A hasításnak a helyi népi faiparban játszott nagy jelentőségével magyarázható az, hogy megfigyeléseik közül éppen a fa hasíthatóságára vonatkozó ismeretek a leggazdagabbak. A faszerszámkészítők tapasztalatból tudták, hogy a fát csak a rostok növésének irányában lehet hasítani, tehát keresztbe nem. A deszkára hasítás, tudjuk, sugár irányban történik (3. kép), a bélsugarak mentén. Ez a könnyebb, biztosabb eljárás, rendszerint ezt alkalmazták. Megokolni azonban nem tudták, miért hasad így könnyebben a fa, mint pockára. Packára általában nehéz hasítani, nagyobb óvatosságot is kíván ez a művelet. Érthető hát, hogy elismerően mondták, ha sikeres volt ez a ritkán alkalmazott hasításmód: „Jó fa, mer packára is jó hasad!" 3. kép. A fa metszetei: 1. vége (koncé), 2. színi (sín), 3. packa (podblan). 5. Szuhahután csak néhány, az itt élők munkássága szempontjából jelentéktelen alkalmazási területe volt - számos sikertelen kísérlet mellett - a felfűrészeléssel, porcogolással (porcogovat) nyert deszkának. Általában véve mondható, hogy a gyűjtéseim időpontjáig a fűrészelt deszka lényegében nem tudott szervesen beépülni a helyi faszerszámkészítés hagyományos technológiájának a rendszerébe. 176