Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

K. Csilléry Klára: A fa tulajdonságaira vonatkozó ismeretek a mátraalmási (szuhahutai) faszerszámkészítőknél

A szuhahutai készítők tudták, hogy a fa hasíthatóságát igen sokféle tényező befolyásolhatja. Számon tartották, hogy maguk a különböző faféleségek sem egyforma könnyen hasadnak. Gyakorlatuk nyomán a bükkfát tartották a legjobban hasadó fának, megítélésük szerint ez az, melynek egyedei közt a legritkább a rosszul hasadó vagy megmunkálásra egyáltalán nem alkalmas példány. A cserfáról viszont éppen az ellenkezőjét vallották: csak elvétve akad olyan szál, amelyik jól hasítható. A jávornál meg a megfigyeléseik szerint egyformán gyakori a jól hasadó és a nehezen megmunkálható. Mondogatták azonban, hogy azonos faféleségeken belül is nagy különbségek vannak fa és fa között. Mitől függ a fák hasíthatósága? A szuhahutaiak tapasztalata szerint elsősorban a fát alkotó rostok sűrűségétől vagy ritkaságától. „Amelyiknek a rostya ritka és hosszú, az jó hasad, amelyiké nem, az nem." „A ritka fa jó hasad." - közölték. Annak pedig, hogy melyik fának vannak sűrűn a rostjai, melyiknek ritkán, a szuhahutaiak számos törvényszerűségét ismerték. Ezek közt az egyik az, hogy a fiatal (mladé) fa szálai mindig tömöttebben helyezkednek el, míg az idős, öreg (staré) fáé ritkábban. Ebből következik, hogy az olyan faféleségeknél is, amelyeknél a fiatal példányok szinte kivétel nélkül rossz hasadók, az öreg egyedek közt nemegy jó minőségű szerszámfa akad. Ugyanígy a különben kevésbé értékes faféleség öreg példányai a nálánál becsesebb fákéval vetekszenek. A szuhahutai adatközlők véleménye: „Van olyan bikfa, öregebb, hogy nem ér kevesebbet, mint a jávor." A talaj milyensége is befolyásolja a rostok sűrűségét. A faszerszámkészítők tudták, hogy fekete, kövér fődben jobban fejlődik a növény, parázs (rítké, krechké), könnyő lesz, míg a köves részen, szélnek kitett helyeken élő fa kevesebb tápanyaghoz jut, és lassabban gyarapodva, sűrű, sőrő felépítésűvé válik, nehéz, acélos lesz. így a megmunkálása is bajosabb és a belőle készült szerszám is nehezebb. Ugyanígy a verős oldalon, déli részen (poledná strana, déli résen) a hegv«^ déli, délkeleti lejtőin növekvő fa is szebben gyarapszik, könnyebben hasítható anyagot ad az árnyékoldalon, északi részen (ésaki résen) álló fáknál. De bármelyik erdőrészről való is a fa, magyarázták az adatközlők, a kelet és dél felé néző oldala, a napkelettű, naprészrű (sluncaví) álló mindig jobban fejlett, kövérebb (tucné), mivel több napfényhez jutott, mint az ellenkező oldal, a fának napnyugattá, árny éktú (t'ínaví) levő fele, a sovány, az erősebb rész. „A naprészrű kövérebb, mer a nedvesség oda szolgál, ahol melegebb a fa." „A fának is a kelettű, féldéltű, a nap ahogy jobban éri a fát, ott a fa ódala nagyobb is, kövérebb, mer azon a mézgája jobban női." - vélekedtek. Jól tudták azonban, hogy a fa két oldala Jcözti növekedésbeli eltérés zárt állású, sűrű erdőben csekélyebb, mint az erdőszéleken vagy a szabad térségben, magánosan nőtt fatörzseknél. Másrészt azt is számon tartották, hogy a fák növekedésének ez a hasíthatóságra is kiható sajátossága az idősebb példányokon jobban kitűnik. „Ha már olyan vastag, mint a fazék, akkor az egyik oldal jobban hasad, a másik nem." Mindezen túl, a faszerszámkészítők azzal is számoltak, hogy minden fánál tetemes különbség észlelhető az alsó, tőhöz közeli és a felső, csúcsrészek hasíthatósága között. A fának a feji hasítható a legjobban, míg a tövi a legtöbb esetben csak tűzre való. A szuhahutaiak megfigyelései arra is kiterjedtek, hogy különbség van a fatest külső, kéreg felőli, illetve a belső részének a hasíthatósága között, lévén az előbbi lazább szövetű, míg ez meg sűrűbb. A legtömöttebb a vő gye; emlegetik, hogy nemritkán a be levágott baltának is kihajlítja az élét. A fa hasíthatóságát jelentősen befolyásolja a fa víztartalma is. Áfák - és ekként említve, a szuhahutaiak a településüket körülvevő erdők természetes állományát, a lombos fákat értették -, nyersen sokkal eredményesebben hasíthatok, mint szárazon. A száraz lombos fa csak nehezen munkálható meg, de a legtöbb erőfeszítést az olyan, kis12 Az egri múzeum évkönyve 177