Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Petercsák Tivadar: Egy gazdasági közösség a XX. század első felében. (A felsőtárkányi „volt úrbéres gazdaközönség”.)

kant és két kecskebakot tartottak. A bikák az 1930-as évek közepéig a csordával jártak a legelőre, és ott fojattak fel a tehenek. A tehéncsordával két, a borjúcsordával egy bika járt. A borjúcsordához évente új (1,5-2 éves) bikát vásároltak, majd a régi átkerült a tehéncsordához, ahol 2-3 évig használták. A közgyűléseken gyakran szereplő téma, hogy valamelyik bika használhatatlanná vált és újat kellett vásárolni. A vásárlás komoly anyagi erőfeszítést jelentett, ezért többször kölcsön felvételére kényszerülnek. 1922ben pedig úgy dönt a közgyűlés, hogy az akácost árverésen értékesítik, és az így befolyt összegből vásárolnak új bikát. Az 1930-as években többször Bajzát Vince elnököt küldték bikát venni. Ismerősöktől érdeklődött, és megbízható gazdáktól szerezte be az apaállatot (Felsőtárkány, Arló, Erdőtelek). 1931-ben vettek először piros-tarka bikát, addig magyar fajtát tartottak. A bikákat a csordások, a kanokat a kondás, a kecskebakokat a kecskepásztor takarmányozta és gondozta. A bikák helye a bikaistállóban az ajtóval szemközti falhoz állított jászoly mellett volt. A bejárattól balra levő sarokban volt a szénatartó, az ajtó és a szénatartó között a bikák és a kanok zárható abrakos ládája, amiben a közbirtokossági elnök vagy a pusztabíró által kimért napi abraktakarmányt tartották. A közbirtokosságnak rétje is volt az Ostoros oldalban, a Vigyorgó oldalban és a Fenek part kővágó oldalban. Az 1930-as évek végéig közösen kaszálták és gyűjtötték, számos állatonként egyegy napi munkával. Ezt a két mezőbíró szervezte. A behordás az ökör- és lótartó gazdák dolga volt, akik a 30-35 boglyányi takarmányt a bikaistálló udvarán kazalba rakták. 1937-ben a kaszálási és gyűjtési díjat tehenenként 4 pengőben állapítják meg, amiből napszámosokat fogadnak. 1939-ben a közgyűlés úgy határozott, hogy a bikakaszálót 3 évre feles használatra kiadják, mert a tisztítás és a kaszálás nagy megterhelést jelent. 1942-ben napszámosokkal kaszáltatják le, de a gyűjtést és a behordást a tagoknak kell elvégezni. A széna betakarításában részt nem vevők az akkori napszámot és fuvart kötelesek megfizetni. 1943-ban kevés széna termett, ezért a közgyűlés úgy döntött, hogy a bikák takarmányozására az alábbi - önként jelentkezett és kötelezett - gazdák adjanak takarmányt: Revász László 2 q törek Sike Gergely 2 q törek Kakuk Simon 1 q szalma Erdélyi alsó Imre 2 q szalma Szántósi János 1 q pelyva Bajzát j. Imre 5 q törek Bóta Lajos 2 q búza szalma Kakuk h. Imre 3 q búza szalma Rozsnaki k. József 2 q búza szalma Bajzát r. Mihály 5 q búza szalma Kakuk h. Ferenc 1 q búza szalma Bajzát s. József 1 q búza szalma Erdélyi f. Imre 5 q búza szalma Bóta p. Ferenc 4 q búza szalma Bajzát Vince 2 q búza szalma Felhívják az elnök figyelmét, hogy rövid időn belül gondoskodjon a szalma és a széna szecskázásáról. Az apaállatok abraktakarmányát a cséplés után kidobolt időpontban a két mezőbíró, a csordások és a kondás szedték össze. A bikák részére tehenenként 20 liter (1939-től 25 liter) zabot, a kanok részére sertésenként 5 liter árpát és kukoricát kellett beadni. 152