Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Füzes Endre: Tendenciák a magyar falu építészete és lakáskultúrája alakulásában a második világháború után

5. szakasz: 1980-tól. E napjainkban is tartó szakaszban a gazdasági növekedés ugyan országosan lelassult, de falun ezt alig venni észre, mert az építészeti- és lakáskultúra alakulásában még a korábbi szakaszban felhalmozott anyagi alapok hatnak. Az építészetben és a lakások berendezésében, használatában a korábbi szakaszhoz képest inkább minőségi változásokat lehet tapasztalni. Kezdenek terjedni az egyéni tervek alapján készülő, emeletes, erkélyes házak, változatos burkolóanyagokkal, formákkal, a tényleges családi szükségleteket meghaladó számú helyiségekkel, reprezentációs terekkel. Minőségileg javul a ház körüli kertkultúra (nyírott gyep, virágoskert, dísznövények), a gazdasági udvar az utcáról nem látható hátsó térbe szorul és a háztáji gazdaságot kiszolgáló korszerű épületekkel egészül ki (csirkenevelő, sertésnevelő stb.). A lakáskultúrát ebben a szakaszban a központi fűtés (olaj- vagy gázkazánnal) széles körű terjedése, az új és divatos burkolóanyagok (fa, csempe, fém, kerámia) alkalmazása, divatos és drága bútorok, lámpák használata, reprezentatív konyhák és fürdőszobák kiépítése jellemzi. A falusi építészet és lakás változásának bizonyára még pontosítást igénylő szakaszai után röviden utalunk azokra a legfontosabb tényezőkre, melyek ezeket a változásokat meghatározták. Politikai tényezők. E tényezők mindegyike szorosan kapcsolódik a szocializmus eszmerendszeréhez, a gyakorlati megvalósítás módjai pedig témánk szempontjából a társadalmi egyenlőség, az életszínvonal nivellálódása, a város és a falu közti különbségek felszámolása irányába hatottak. Az első szakaszban a földosztás, a nincstelenek házhoz juttatása, később a 15 éves lakásfejlesztési program falusi célkitűzései, majd a személyi tulajdonú lakások építésének politikai szorgalmazása, feltételeinek biztosítása, végül pedig a városi és a falusi életkörülmények egy szintre hozásának politikai programmá való emelése, mind olyan tényezők voltak, melyek a falu építészetének átalakulását gyorsították. Gazdasági és szociális tényezők. Az itt figyelembe vehető tényezők rendkívül sokfélék és hatásuk nem egyformán jelentkezett a falu átalakulásában. Az új falusi ház építését, vagy a régi átalakítását az elmúlt 40 év mindegyik szakaszában elsősorban a falun élők pénzügyi helyzete, jövedelmi viszonyai határozták meg. Mivel ezek közel sem voltak egyformák az ország különböző tájain, ezért az építészet és a lakáskultúra átalakulásának az üteme sem volt egyforma mindenütt. Az ipartelepek és a nagyvárosok agglomerációs övezetében előbb és gyorsabban jelentek meg a lakókultúra új elemei, a szórványtelepülések nagy részén pedig még napjainkban sem indult meg a gyökeres átalakulás. A gazdasági tényezők között kell említenünk olyan tényezőket is, mint az építőanyagipar fejlődése, mely előre gyártott elemekkel gyorsította a falusi építést; a hitelrendszer kiszélesítése építési kölcsön, áruvásárlási kölcsön formájában; viszonylag olcsón megvalósítható típustervek központi elkészíttetése, melyek ugyan uniformizálták nagyrészt a faluképet, de megkönnyítették az építők helyzetét. Fontos volt a 60-as években a gyári bútorok tömegtermelésének beindítása, továbbá olyan berendezési tárgyak tömeges gyártása, mint az olajkályha, palackos gáztűzhely, később a törpekazán, törpevízmű stb. Ugyancsak elsőrendűen gazdasági háttéré volt a háztáji gazdaságot segítő üzemi épületek kiépítésének a 70-es évektől. 142