Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Barabás Jenő: A periodizálás kérdése a néprajzban

Említettük már, hogy a néprajzban a változásvizsgálatok tovább fejlődnek, átalakulnak folyamat vizsgálatokká. Az eddigi kutatások, különösen az innovációs vizsgálatok eléggé bizonyították azt, hogy a kultúra alakulásmenete ritkán egyenes vonalú, abban ugrások, stagnálások, törések, visszaesések lehetségesek, tehát különféle fázisok vannak, meghatározott jellegzetességekkel. A folyamatot tehát lehet és szükséges is szakaszolni, periódusokra osztani. Ezt nem csak az áttekinthetőség teszi kívánatossá, hanem az egyes fázisok eltérő jellege is. A közöttük lévő különbségek megismerése igen lényeges, nemcsak a korszak alaposabb megismerése, hanem a változást létrehozó erők szempontjából is. A történetírásban, főleg az eseménytörténetben a korszakolás már régtől kialakult, igaz elsősorban hadjáratokhoz, birodalmakhoz, dinasztiákhoz stb. kötve. Társadalmi, gazdasági, műveltségi folyamatok azonban más rendben alakulnak, egyes eseményekkel sehogysem függenek össze, másokhoz lazán, s rendszerint csak közvetetten kapcsolódnak. Még az ugrásnak tekinthető változások esetén sincsenek olyan éles fordulók, mint a politikai történetben. Századunkban főleg az agrártörténeti kutatás nagy figyelmet szentelt a konjunktúrák és dekonjunktúrák jelentőségének, amelyek korszakváltást is eredményezhettek. Bizonyára nem jelentéktelen kérdés ez a fejlett árutermelés korszakában, de ezt megelőzően szerepe talán túlértékelt. ' Az újabb vizsgálatok összetettebben közelítik meg a kérdést, figyelve az egyenlőtlen táji fejlődésre, külön vizsgálva a gazdasági centrumokban és azok peremein megfigyelhető helyzetet.

2 Egyet lehet érteni Konrád BEDAL figyelmeztetésével, aki a házterületek elhatárolása kapcsán szögezi le, hogy ezekről csak időben meghatározva szabad szólni.

3 Nyilván a tétel fordítottja is érvényes, a korszakolásnak figyelembe kell vennie a különböző tájak eltérő állapotát. Azzal is számolni kell, hogy a tradicionális kultúra változásának üteme lassúbb, mint a társadalmi elité, az uralkodó osztályoké, így az előbbi körben a ciklusok hosszabbak lehetnek.

4 A korszakfordulók keresésének a műveltséget vizsgáló különböző tudományágakban többféle útja van, a megközelítések eltérőek, s az eredmények egyeztetése nem mindig egyszerű. A gazdaságtörténet hajlik a rövidebb szakaszok intenzív vizsgálatára s ezen belül a mikrofázisok felderítésére. Egyes kutatók kontinentális egységekben, országokban, mezokörzetekben, vagy még kisebb egységekben gondolkoznak. A tematikusán bontott vizsgálatok (öltözködés, táplálkozás, építkezés) bátrabban vállalkoznak hosszabb időszak áttekintésére.

5 A kísérletek változatossága jelzi, hogy még az útkeresés stádiumában tartunk, jóllehet már figyelemre méltó eredmények is születtek. A periódusok keresésének igénye két csoport működése nyomán teremtődött meg. Egyik csoportot azok a történészek jelentették, akik már az ötvenes, hatvanas években fokozott figyelmet szenteltek a köznép kultúrájának, életmódjának megismerésére és a szokásos forrásaikon túl a néprajzi kutatás eredményeit és módszereit is figyelembe vették. E körben különösen a franciák jeleskedtek, olyan kiemelkedő kutatók, mint pl. Fernand BRAUDEL, Georges DUBY, Pierre CHAUNU, Robert MANDROU s az ő példájuk hamarosan követésre talált német és angol területen is. Magyar vonatkozásban ehhez a csoporthoz sorolható SZABÓ István és LÁSZLÓ Gyula. A másik csoportot azok az etnográfusok jelentették, akik az írásos források feltárásával és néprajzi 1. ABEL, W. 1935. 2. COLE, J. 1985. 3. BEDAL, K. 1978. 12. 4. BÜRKE, P. 1984. 368.; BÜRKE, P. 1982; MUCHENBLED, R. 1982. 5. KISBÁN Eszter 1984; BALASSA M. Iván 1985.; SZOLNOKY Lajos 1972. 12