Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Barabás Jenő: A periodizálás kérdése a néprajzban

szemlélet interpretálásával járultak hozzá főleg a XV-XVIII. századi köznépi kultúra jobb megismeréséhez. A hatvanas-hetvenes években már legtöbb országban, így nálunk is igen kiterjedt ilyen irányú vizsgálatok folytak.

6 Kutatásaik leginkább részletkérdések, a helyi fejlődés szűkebb körében hoztak eredményeket. E két csoport által feltárt jelentős történeti, régészeti anyag alapján vált aktuális és reális kérdéssé a tradicionális kultúra fejlődési ciklusainak, fázisainak tisztázására irányuló igény. Napjainkban már lehetővé vált, hogy több területen hosszú időszakot, akár egy évezredet is át tudjunk tekinteni, de különösen arra, hogy a közelebbi 3-4 évszázad kulturális változásait kellő árnyaltsággal tárgyalhassuk. Ilyen hosszú időszak műveltségének alakulása pedig aligha tekinthető egyenletesnek, abban dinamikusabb fázisok stagnálóbb ciklusok egyaránt előfordulnak. így félrevezetők az összkép kialakításában az olyan dolgozatok, melyek úgymond XIX-XX. századi helyzetképet adnak, valójában pedig egy fiktív, archaikus állapotot mutatnak be, figyelembe nem véve, hogy a tárgyalt időn belül legalább két-három, egymástól lényegesen eltérő periódus létezett. Sajnos néprajzi tájmonográfiáink jelentős része beleesik ebbe a hibába. A kultúra fázisvizsgálatai fontosságának felismerésében úttörő szerepe volt Günther WIEGELMANN-nak, aki több könyvével és tanulmányával jelentősen hozzájárult a kérdés tisztázásához. Mint szerkesztő ő adott helyet 1983-ban az Ethnologia Europaeaban Ilmar TAL VE figyelemre méltó tanulmányának, aki elsőként tett kísérletet egy egész államra, Finnországra kiterjedően - a népi kultúra egészére tekintve - a periodizálásra. ő hat fejlődési szakaszt különített el, a prehisztorikus időktől kezdve 1960-ig.

8 Átfogó kísérletét 1985-ben még egy másik követte, Walter HARTINGERé, aki a német népi kultúra fejlődési fázisait vázolta a VI. századtól a XX. század elejéig, szintén hat ciklust különböztetve meg, amelyek érthetően nem estek össze Talve korszakaival.

1

' Ha nem is ilyen átfogó igénnyel, hanem rövidebb szakaszokat, résztémákat, esetleg nagyobb területeket is tekintve az utóbbi évtizedben Európa-szerte számos kutató, történész, etnográfus értékes tanulmányokat tett közzé a kultúra fejlődési fázisainak tisztázása érdekében, mint Peter BURKE, Robert MUCHENBLED, Karl BAUMGARTEN, Roman SANDGRUBER és sokan mások.

10 Ha az eddigi vizsgálatok számos ellentmondást is tartalmaznak, azt mindenesetre igazolják, hogy lényeges vizsgálati feladataink vannak e problémával kapcsolatban. A magyar néprajzi kutatás teljesen szinkronban halad ezekkel a nemzetközi törekvésekkel. Valójában VARGYAS Lajos történeti rétegvizsgálataiban már benne rejlett a korszakolás igénye. Egy szűk témakörben, de már 1972-ben SZOLNOKY Lajos végzett ilyen periodizálási vizsgálatot. HOFER Tamás 1975-ben három szakaszt különít el a magyar népi kultúra XIX-XX. századi alakulásában, néhány domináns vonás kiemelésével. A változásvizsgálat kapcsán az Ethnographia 1977. évfolyamának első száma VÖRÖS Károly, K. CSILLÉRY Klára, MARTIN György, VOIGT Vilmos, HOFER Tamás tanulmányaival már hozzájárulás a periodizálás kérdéséhez. Különösen CSILLÉRY Klára és HOFER Tamás több tanulmánya irányul a változás fordulóinak tisztázására." Legújabban KISBÁN Eszter egyenesen arra vállalkozott, hogy kidolgozza 6. TAKÁCS Lajos, BAKÓ Ferenc, BELÉNYESY Márta, BALOGH István, SCHRAMM Ferenc és még sokan mások 7. WIEGELMANN, G. 1967; 1972.; 1980. 8. TALVE, I. 1983. 9. HARTINGER.W. 1985. 10. BÜRKE, P. 1984.; MUCHENBLED, R. 1982.; BAUMGARTEN, К. 1980.; SANDGRUBER, R. 1982. 11. CSILLÉRY Klára 1977.; 1979.; 1982.; HOFER Tamás 1975.; 1984.; MARTIN György 1984. 13