Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Balassa M. Iván. Cselédházak a magyarországi nagybirtokokon

ben elenyésző számot, legfeljebb 8%-ot tett ki.

6 A korai földesúri majorsági gazdálkodás a jobbágyság intézménye kiteljesedésével a XIV. században lényegében megszűnik. Ezt többek között az is jelzi, hogy a prédium fokozatosan 'puszta' jelentést vesz fel. Ezeknek a korai földesúri majorságoknak az építményeiről semmit sem tudunk. A ritka kivétel, mikor 1486-ban egy Buda melletti majorban, mely Mátyás király vadászkastér lyához tartozott, említik a mercerariusok házát.

7 Valószínű, hogy általánosságban ebben a korban a cselédházak az Árpád-kori félig földbe mélyített, esetenként föld feletti, többnyire egyetlen helyiségből álló parasztházakkal egyeztek meg. Ezt követően a földesúri majorsági gazdálkodás újraélesztésének több kísérlete figyelhető meg. A XV. században itt-ott föltűnnek az allodiumok, ezek azonban igen szegényes gazdaságok voltak. SZABÓ István sorol fel erre szemléletes példákat. így az alsólendvai (ma Doljna Lendava -Jugoszlávia) Bánffy-birtokon, melyhez 1524-ben 150 falu tartozott, mindössze hat falu lakossága végzett földműveléssel kapcsolatos robotmunkát, azaz szántott és aratott.

8 Az ország középső részének török megszállása a XVI. században, az állandósult hadiállapot, a megszállt vidékeken a megváltozott birtoklási viszonyok természetesen kizárták a lehetőségét az allodiumok kialakulásának. A nyugati és északi területeken, a Királyi Magyarországon és Erdélyben a majorsági gazdálkodás terén ebben az időben bizonyos fellendülés mutatkozott, melynek kiváltó oka a háború következtében megnövekedett gabona- és vágóállatszükséglet volt. De ez a fölívelés hamar kifulladt. Jellemző, hogy a sárvári Nádasdy-birtokon, melyen egyébként a későbbi megfontolásoknak mintegy előfutáraként Nádasdy Tamás nádor szívesebben szántatott saját ekéivel, a tizenötéves háborút követően nagymértékű hanyatlás következet be. Lassan a sárvári uradalom legfontosabb és legnagyobb bevétele az educillatio, a borkimérés lett, ez adta a XVII. század első felében az összes bevétel felét.

9 A példa általánosságban is jellemző, és az is nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem alakulhatott ki a nagybirtokokon egy tartós foglalkoztatottságú cselédréteg. A XVIII. század a Kárpát-medencében a konszolidáció időszaka, mégis csak lassan történik előrelépés a földesúri majorsági gazdálkodás kiépítésében. Mindenekelőtt azért, mert különösen az ország középső részein a nagybirtokos földesuraknak birtokaik újbóli benépesítése jelentette a legfőbb gondot. Krónikus munkaerőhiány mutatkozott. Egy olyan korban, mikor falvak, jobbágytelkek tömege állt lakatlanul, kevés volt a lehetősége annak, hogy bérmunkásokat alkalmazzanak saját kezelésükben hagyott földjeiken. Még egy tényező hátráltatta az allodiumok kiépítését, a krónikus tőkehiány.

1() Még az olyan földesúr is, mint gróf Eszterházi Károly váci, majd egri püspök, a pápa-ugoddevecseri uradalom földbirtokosa, 1779-ben építkezéseihez kölcsönfelvételen gondolkozik. A magyarországi barokk kiemelkedő építményei, mint pl. a péceli Ráday-, a noszvaji Szcpessy-kastély kölcsönből épült." A nagybirtokok majorsági gazdálkodásának kiépülését végül is egy újabb háborús esemény tette lehetővé. A napóleoni háborúk ideje, legalább is egy időre, megoldotta a magyar mezőgazdaság problémáját. A megélénkülő kereslet, a gabonakonjunktúra is6. SZABÓ István 1976. 67-68. 7. SZABÓ István 1976. 86. 8. SZABÓ István 1976. 88. 9. DOMANOVSZKY Sándor 1979. 186-187. 10. PAMLÉNYI Ervin-SZÉKELY György szerk. 1971.345. 11. CS. DOBROVITS Dorottva 1983. 23. 124