Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Barabás Jenő: A periodizálás kérdése a néprajzban

Barabás Jenő A PERIODIZÁLÁS KÉRDÉSE A NÉPRAJZBAN Ha a néprajzi kutatás mintegy évszázadnyi múltját vizsgáljuk, s elmélyültebben elemezzük, akkor jól kirajzolódnak a kutatás egyes szakaszai, helyesebben talán lépcsőfokai, amelyek egymásra épülően vezetnek el a máig. A soha szükségtelenné nem váló leíró-rendszerező alaptevékenységre épült rá a főleg a formai jegyek tanulságait kiaknázó összehasonlító jelenségvizsgálat, amely számos, a mai napig elfogadott eredményt produkált. Már ebben a szakaszban benne rejlett a változás tényének tudomásul vétele, amely hamarosan arra a felismerésre vezetett, hogy nem elegendő egyes változások rögzítése, hanem az alakulás egész folyamatát kívánatos átfogni. Ez szükségszerűen előbb a relatív kronológia alapján ment végbe, de az utóbbi két-három évtizedben már egyre inkább az abszolút kronológia tisztázásának igényével történt. A kutatási célok ilyen alakulása azonban az újabb problémák sokaságát tárta fel. Kiderült, hogy a jelenségeknek, jelenségegyütteseknek a kultúra egészéből történő kiemelése ugyan figyelemre méltó eredményeket hozhat, de az összkép megrajzolásához nem elegendő. A változás egészének megértéséhez szükségessé vált egy sor más ismeret bevonása. A néprajzi vizsgálatokban új súlypontok képződtek a kapcsolatok, relációk megértése érdekében, mint a kultúra egészének és részeinek változó funkciója, a rendszerek képződése és jellege, a társadalom intézményeinek szerepe, az egyén és közösség magatartása, a természeti környezethez való alkalmazkodás, az újítások hatékonysága, a kommunikációs lehetőségek forradalma stb. Csak a legfontosabb szempontokat s azokat is csak fő körvonalaikban említettük, sokirányú leágazásaikat is mellőztük, pedig közülük nem egy szinte már öntörvényű irányzattá fejlődött. Ne vizsgáljuk most azt, hogy ez a sokszínűség mennyiben előremutató és mennyiben kóros, elégedjünk meg azzal, hogy gyökereik a megváltozott társadalmi és kulturális környezet következményein túl abból a módszertani meggondolásból is táplálkoznak, amelyek egy fejlődési folyamat, egy állapotrajz mélyebb, totális megértésére törekszik, ami kétségtelenül pozitív szándék. Úgyis csak az idő döntheti el, hogy melyek a vadhajtások és melyek mozdítják elő tisztánlátásunkat. A teljes megértésre való törekvésből szükségszerűen fakadt az, hogy a korábbinál szorosabb kooperáció alakult ki a különböző társadalmi-történeti tudományokkal, sőt a matematikával és a természettudományok egynémelyikével is, bár az összműködés gyakorlata még csak formálódóban van. * * * Ezek előrebocsátásával, amely mondandónk keretéül szolgál, térhetünk rá a néprajzi kutatás előtt álló, mint láttuk, elég szép számú probléma közül arra, amelyet tárgyalni akarunk, s melynek fontosságára a figyelmet különösen érdemes felhívni. 11