Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén
201. A szolvási gyerëk kerdesztëaz apjátó: - Éicsapám, osz mijaz a búcsú? [A szilvásiak reformátusok.] Aszonygya jaz apja: - Asz, fijam, amikor héccé'r észnek тёк héccér okádnak. [61 ] 202. A baktaji asszony elment Egerbe egy nagy ételes tejfellel. Osz mikor ety feszüléthé ért, eszébe jutott, hogy nem vit félliterëzs bádogot, amivel méri a tejfelt. Aszonygya: - Jaj, istenem, hogy mének má oda, hogy mének má oda? ! Én édes Jézuskám, rád bízom a tejfélt, má nem cipelem vissza, elmének haza. Hát, mikor visszamegy én, hát, dilik, hogy vót a nagybödömbé tejfel. Ránéz a Jézusra: - Hát, én Jézusom, nem sajnálom, de jól bëvedëltél... J^zé monygyák, hogy: Jól bévédelt belőle, mint a baktaji asszony tejfelébö a Jézus. [61] 203. Elment a szalóki vénjány a bálba. Nem hitta jel táncolnyi sënki se. Csak förmelődött, hogy ment vóna táncolnyi, de nem kellett senkinek. Ëccër monta, hogy: - Elmének ém má haza! - Mije mész haza, Panna? - Hács csak azé, mer nincsen hejëm itt az ivóba. No oszt azótátú, ha valahova bemegy valaki, osz úgy érzi, hogy nincs heji, monygyák, hogy:Nincs hejém, mint Pannának (a szalóki jánynak az ivóba. [61] 204. Sike Ménygyi Sándor huncut ember vót. Domonkoson á lódarazsát zsákkal fogattá bë. Ö útkápáró vót, osz mëllàttà, hogy áz éggyik fába méhek vannak. Kiküttéáz eggyik embert, fogja be a méhet. Őasz monta, hogy mé, de lódarázs vót, oszt össze-vissza csipkëttêk. Befokták, mint à domonkosijàk à méhet. [30] 205. Domonkoson kéc cigány elment Sike Ménygyi Sdndorho. Aszonygya: - Sándor, méhet tánáltónk! - Hat osz millyén? Mèk tuggyák-é fognyi? - Méb bijonl - Mëvveszi-jë? - Méb bijonl Ná osztón gyöttek befelé, hosztdk à méhet. Zságbá tettek. - Ná - aszonygya -, mévván-é? - Még! - Hat - aszonygya -, had nézzük hát ászt! Külömben nem vehetem még. De lattá, hogy darázs vót. Ná, ásztan ez még huncut vót, taposta á zsáknak à sarkát, gyöt kifelé à darázs. - Apám, apám, hággyá ott, hággyá ott! El kellett ereszteni mindét. [60, 65] 206. Sike Ménygyi Sándor huncut ember Domonkoson. À cigánynak lágzija vót, oszt ő vót á csápos. À cigány aszonygya: - Sándorkám, ággyal mán éty kis pajinkát! - Rendbe ván, Géza bácsi, minygyá hozom! Ërëàz ecetet összeöntötte a stàmpëdlibà, oszt odáttá nëki. À cigány megitta. - Kmmmm-kmm-km, jó erős... - de nem szólt à cigány, há má őd becsapták. .. A többijék is, mind à hetén, sorba itták. [ 12, 65] 252
