Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén

207. Vót it nékünk Domonkoson égy nagyon jó kantorunk, Incédi Antal. Kántortanító vót. Ö à kantormestërsëgët még ász tan à tánítómestérsegét csak úgy ollyán mellékesén üszté. Hlyén kupéc-féle ember vót. Ëggyik alkalommal, úgy nátypénték táján cerémóniját csinálták. Azok á latin énekek, hat, ügyé, nem vót áfejibé, hoty hogy van áz, de áz orgonát ménnyomtá ugyanazon à hangon, amin á páp montá. Mikor montá á páp á mágájét, hát ő nem tudót válaszolni, csak rányomta ugyanazon á hangon. Az iskoläzs gyerekek mé fújtatták. Hat, ezek ásztán nagyon nevették. Rajok nézett a gyerekekre: - Hájjátok-é, régén tánútám má én észt! [65] 208. Domonkoson à falu végén vót éty kérészt, ollyán kőkereszt, s á leleszijék ázzál csúfoltak á domonkosijákot, hogy amikor félalítottak á keresztét, hat, áz előjaróság összeült, és mébbeszélték ászt, hogy kellene hát félálítányi ászt á keresztét. Mer há á falu felé fordították árcvál, á falu végén, ot vót nem messzeá zsidó kocsma, hát akkor, ásszonygyá, nem ihat még áz ember éty pocijót sé, mer mélldttyák. No, most akkor, mégin, há éré fordíttyák, ahol áz úd gyött, áz úton túl még ot vóták à mocsollyäk, hat ottan még ot mosták áz asszonyok. Hát, úgyé, ot hájlongottak, még minden .. ., hogy né szégyenkezzen à Krisztus, ára sé le lesz jó! Mos lefordíttyuk Lelesz felé'drcvál, árasé lesz jó! Mer akkor á leleszijék ászonygyák, hogy á domonkosijàknàk má áz isten is hátát fordít. Mégálápották ábbá, hogy éré fél áz erdő felé fordíttyák, ahol it vágyunk áz útnak háttal, à Szőketányán. Fél is alították à keresztét, máj osztán gyön á páp szentélnyi, osz nézi: - Há, mics csinálták má, maguk szerencsétlenek! Hát hattál alították áz út felé á keresztét! S osztám monygyák, hogy: - Nem is úgy ván áz, tisztelendő júr, hát mink íty tanultuk jónak. [60] 209. À leleszi kántor berúgott, felöntött à gárátrá. Es énekelni kesztéá mindénszentek litänijäjät. Úgy ván ász, hogy: „Te vágy urá mindénnek". À népek még ráfelelik: „Ó, Krisztus". De őannyira bé vót rúgva, hogy őnem tuttá, osz montá, hogy: „Te vágy oká mindennek". À hívék még ráfelelték: „Ó, Krisztus". [65] 210. Leleszém még ollyán vót, hogy á gyerek mént iskolába. Nagyon félt má, nagyon félt, oszt ászonygyá já kántornák, hogy: - Kántor úr! Àdok égy fél mónárkálácsot, há nem bánt! [65] 211. Domonkosiak között folyt le e párbeszéd is, mikor a nagy ítéletidő a falu határán elvonult. - Hej! Komé, nagy kár ért benneőnket, a jég mind eőverte ja búzát. .. - A búza, a mme semmi! Hanem a Csobánkeőbe a nagy fehér hátú laput min kilyuggatta.

16 212. A bekőccijeg gyűlést híftak össze, hogy lajtai beöntözzek az uccat. Az eggyik bekőcci ember felszólalt, hoty ket lovat kell a kocsi ele kötnyi, mer mozs Bekőccen nagy a sár. [23] Bekölcén az öntöző kocsi elé két fehér lovat kötöttek esőben, hogy jobban húzza a kocsit.

11 [10] 213. Bekőccen elhátároszták, hogy strandot létesítenek. Döntesz született, hogy ki mivel tud, segíccsén. És el keszték építeni á strandot. Ki is ásták á strandot. Az egész falu dolgozót rájtá. A végén áz vót á probléma, hoty honnan vegyenek vizét. És akkor elgyött a nemzeti bizoccsági gyűlés, amin ász monták, hogy amíg á víz fél nem gyűl, addig á belépő légyen égy vödör víz. [23] 76. ISTVÁNFFY Gyula 1912. 103-109. 77. PA 807-82 253