Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Kovács Béla: Habán = anabaptista = újkeresztény >=< neochristianus
ingatlan nélkülieket írták ebben össze. A szövegből egyébként is egyértelműen kiderül az, hogy a nevek után mindenütt feltüntetik, hogy van-e az illetőnek háza, szőlleje, kertje, szántóföldje, vagy nincs. Viszonylag kevés azoknak a száma, akik valamilyen ingatlannal nem rendelkeztek. Elkerülte a figyelmét az összeírás végén NB alatt közölt megjegyzés is: „Plures etiam sunt sed non anima possimus advertere quare non venerunt". A megjegyzésből kitűnik, hogy az összeírtaknál még többen is voltak neochristianusok, de nem jöttek el az összeírásra, s a hatóság nem tud rájuk gondot fordítani. Tehát az összeírás önkéntes alapon történt, éppen azt bizonyítandó a Neoaquistica Commissioelőtt, hogy a felsoroltak már korábban is ingatlanokkal rendelkeztek. Ez az összeírás egyébként A—E) pontokra tagolódik. Az A) pontban zömében olyanok nevei vannak, akik ingatlannal rendelkeznek, s csak két NB-jelzéssel ellátott név mellett olvashatjuk, hogy nincs semmije. AB) pont címe: Jancsarones qui fuerant, a C) pont alatt feltehetően azokat írták össze, akik nem voltak janicsárok, bár az itt közölt 8 név közül ezt csak két esetben jegyzik meg. (A szerző hivatkozik ugyan ezekre dolgozatának 131. lapján, de az összeírásban már nem különíti el ezt a két csoportot.) A D) pont címe: Singari et Fabri hi sunt. A szerző által közölt szövegben Fabri qui Laborant Singari Aunt áll. (Ez az utolsó szó sajtóhiba.) E pont címéből a szerző tanulmányának 130—131. lapján messzemenő következtetést von le, amikor ezt írja: „a mesteremberek (Fabri qui laborant) cigányokként (Zingari sunt) szerepelnek. E szerint tehát az egri anabaptisták közt még anabaptizált cigányokat is találhatunk." A D) pont eredeti címének megfelelően csak a cigányokat és a mesterembereket sorolja fel, szám szerint négyet, s csak egynél jegyzi meg, hogy cigány. Az E) pont címe a szerzőnél Orphani, de az eredeti összeírásban Vidue et orphani Növi Christiani olvasható. Néhány név is kimaradt a szerző által közölt névsorból. A neochristianus, neochristiana megkülönböztető jelző a 18. század első évtizedének végére lassan eltűnik az egri forrásokból. A város visszafoglalását követő több mint negyedszázad elegendő volt arra, hogy a mohamedán török népesség lassan katolikus magyarrá váljon, s régi mivoltukra ma már csak az Egerben és környékén felbukkanó Ali, Bajzát, Hamza, Új és Krisztián családnevek emlékeztessenek. összefoglalóul elmondhatom, hogy KATONA Imre egy rosszul értelmezett tükörfordításra építette fel elméletét. Negligálta a több mint százéves egri helytörténetírói véleményt, s lektorának, Soós Imrének figyelmeztetését, sőt a helyes értelmezést bizonyító történeti adatait félremagyarázva minden alapot nélkülöző elméletet állított fel. Nem vette figyelembe SUGÁR István aprólékos munkával összeállított adatgyűjtését sem, 22 aki pedig szintén utalt arra, hogy az Egerben maradt és az ide később beköltöző törökök a katolikus hitre térve kapták a neochristianus jelzőt. Az általam közölt adatok KATONA Imre saját logikai rendszerének is ellentmondanak, s ezért feltevését nem fogadhatom el. Ismételten ki kell jelentenem, hogy Egerben élő anabaptista habán közösségre egyetlen máig ismert történeti forrásból nem lehet következtetni. S bár az argumentum ex silentio érvét magam is kétkedve szoktam elfogadni, de a meglévő adatok birtokában most mégis azt kell mondanom, hogy amíg történeti források nem bizonyítják, addig az egri habánok létezéséről beszélni nem lehet. Sapienti sat! 22. SUGÁR István, 1978-9. 97
