Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén
- No, hát vót-é valami? - Vót-vót. . . - Osz Hlyen hamar gyöttel? - Hát, nem kellet messze mennyi, tanálkosztam a kornaasszonval. - Hát, osz tan odaattad a pészt? -Oda! - Hát, ém тёк komámtó sosë vettem el, mikor. . . [51] 273. Az èccëri komëasszonnak az ura mëkhalt. Osz gyöttek hazafele, oszt aszonygya a koméasszony, hogy: - Ne sírj ék komámasszony, még maga fijatalasszony, még maga férjhë mehet. . . - Tán hallottá róla mán valamit? No, jól van, özvegyem vöt az asszony, de csak eljárt a a komeuráho még a komëasszonyáho látogatnyi. Hát a koméasszony így izs kérdesztë, úgy izs kérdesztë, hogy magok mér nem gy önnek el hozzám. - Hát, hogy mennénk, hát mi dógozónk! A koméasszony, akinek emberi nem vót, aszonygya, hogy: - Hajja-ë, komámasszony, nem vët még észre valamit? Há, énhozzám jár komámuram . .. De el vótak foglalva, ugyë, sok vót a munkájok, tehén, ló, disznó, aprólék.. . No, de aszonygya: - Ne szójjék semmit, de azé montam тёт magának, nehoty mástú hajjá meg. Akkor, kérem szépen, úgy is vót. - Idëhalgassék, kérëm, énhozzám úgy gyön el, hogy estekésübb, tizënëggy óra felé, asztán ot van é'ggy óráig, hoty ki né tudóggyék. . . Úgy is történt. - Hát - aszonygya -, maga maj elmëgyen, osz befekszik az én ágyamra. Ém még elmének a másik házba. Osztan bekopogott, bement, a sötédbe lefekütt szépén, osztan, ha szólt valamit, a ,,koméasszony" csak asz monta: ühüm-ühüm. Saját asszonya feküt mellette. Akkor osztan elgyött az idő, hogy mennyi kéné hazafelé'. - Komámasszony - aszonygya -, még ijjen jó sose vót. Aszonygya, hogy: - Komámasszony, mégé'ccer hagy. . . Elvégesztë vele másoccor is, osz húsz forintot adót neki. No, elment az asszony haza, felvette a lé'kszeb ruháját, az ünneplő ruháját. Vót ez a búbos, ászt sutnak hífták, oszt odaült. Az ember csak várja, hogy mikor jöm má fejni, mikor híjjá őt má früstökre... eltelik kilenc óra, eltelik fél tíz, aszonygya: - Mënnézem má én, mi van ezzel az asszonnyal. Bement a házba, hát ot van a sudba. Aszonygya: - Mics csinász, annyuk? - Megérdemli, aki az éccaka húsz forintot keresett! [51] 2. Országosan elterjedt, nemzetközileg is számon tartott motívumok AaTh 1319 (BN 1 336 х ) A RÁTÓTI CSIKÓTOJÁS Ez a közismert anekdota is csak részben falucsúfoló, nagyobb részben cigányanekdota. A cigánynak a magyar ember szemében bizarr gondolkodásmódja sokkal jobban 260
