Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén

„megbírta" a nemzetközi anekdotairodalomnak ezeket a reális, józan tapasztalaton ala­puló szemlélettől oly távol álló darabjait. 82 274. Domonkoson me l g, hát tuggyá, valamikor ülté l k át tököt, nagy mágyári tököt. Ász monták, ábbó lé'ssz ács csikó". Hát ösztön, ülteik, ülteik sokájig, de hát nem kelt ki. A tököt egy náty hegyen ülté l k, megunták má ülnyi, hát elgurították.. . (Nem így monták! A tök nem gurult - karúit!) Tuggyá, mikor karúit, hát ugye diribré-dárábrá szákátt. A nyulak meg áz ő ü zek, ugye, csitlártó-borlártó menékütek. Ászontá: - Há má Ó u ber apó nem űlte'á tököt, osz ma nemsoká kellet vóná. Ászonygyá: — Ë, mennyi csikó", ë, mennyi csikó"! Há má nemsoka kellet vó u ná, má kikelt vó u ná ács csikó u ! Sajnálták má à domonkosiják, hogy à csikó u elment, elszálátt, nem lett áz övék. [65] A domonkosiak megláttak a határban, a domboldalon egy nagy sárga tököt, s azon tanakottak, hogy mi lehet. — Kukaó jez, saógor, nem egyéb, laó-kukaó (tojás). - A Kirisztus uccse. A llesz a. Keőtsük ki. - Keőtsük hát. Azzal aztán a falu emberei a sárga tököt sorra ülték, hogy majd kiköltik. De mikor a kisbíróra került a sor, a tök a dombról legurult, s a galagonyabokorból egy nyulat ugra­tott ki. Erre a bíró nagy keservesen kitör: — Ej! Jancsi, az anyád foganasát, látod, mi csinyátá? Minyeő szép na ccsikaja lett vaón a falunak, ha letalább me csak két napig üllyük azt a tököt. 3 AaTh 1255 (BN 1332 х ) A GÖDÖRÁSÖK. GÖDÖR A KIÁSOTT FÖLDNEK Ez a típus a magyar anyagban minden változatban falucsúfoló, még azokban a szövegekben is, ahol a gyűjtő tapintatból nem írja ki a község nevét. 84 275. Kutat ásták áz árányosiják, s hoty kigyött á sok főd, nem tutták, hová tegyek. Összeültek á falu rangosabb embërejià kizsbíróval, és megalapították, hogy ásnyi kell égy másik jukát, ahová á fődet teszik. Ere monygyák, hogy: Elhejèzi à fődet, mint áz árá­nyosiják. [11,21,50, 65] 276. Vályogjárdát csináltak Bekölcén, s az egyik gödör földjének egy másik gödröt ástak. 85 [10] AaTh 1200 (BN 1200) AZ ELVESZTETT SÓ és MNK 1201 I х . (BN 1201) A MEG­KÍMÉLT VETÉS Az elveszett só meséjének számos változatban folytatása A megkímélt vetés motí­vum. Azt a benyomást kelti, mintha a történet így lenne kerek egész. 8 * 277—278.^4 domonkosiakról beszélik azt is, hogy ne kelljen a sót vásárolniuk, a falu kertjét felszántották, s sóval vetették be. Só helyett azonban buja fii termett a 82. KOVÁCS Ágnes 1966. 137. 83. ISTVÁNFFY Gyula 1912. 103-109. 84. KOVÁCS Ágnes 1966. 68. 85. PA 807-82 86. KOVÁCS Ágnes 1966. 24. 261

Next

/
Oldalképek
Tartalom