Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén

214. Ügy járt, mint à bekőcceji suszter. Összeveszett à bekőcceji suszter à feleségivei, éty kaptafát dobott à feleségi után. Közbe belépett áz anyós is, és őt értéá káptáfá. Ász monygyá éré á suszter: - Úgy is jó, így is jó. . . [45 ] 215. Mikófalán á kizsdobos kidoboltá, hogy à kösségi tanács este ötkor gyülekezik, rossz idő esetén délelőtt... [20] 216. À báktájiják lábács csinálták töltyfábó éty kenyérér. [5, 11, 20, 30] 217. À báktáji tőtésén erét vákták, hoty ki ne pukkággyon. ícs csúfoltak á báktáji tőtötkáposztát. [20, 25] 218. À báktáji legények a padláson táncolnak. Há égy bemegy, kettő ki kell, hogy jöjjön. Mer á pádon ván á kocsma. [20] 219. A harmincas évëgbë a baktaji jéddző Egerbe ballagott. Tekintettel ára, hogy akkor még nem vót ojjan buszjárat, kénytelen vót gyalog menni. Útközbe utóiért égy ökrösz szekerét. Mán el vót fáradva, osz тёк kérté a tulajdonost, hoty hagy űjjön máféla szekérré, mer sijetőzs dóga van Egerbe. S éré az ökrözsgazda asz felelte: - Aki sijet, az né üjjön ökrösz szekérre. [ 19] 220. À szálóki legény ánnyá kalapot hozott Egerből. - Osz hogy vette? - kér desz téá legény. - Két pengőjér. - Csák két pengőjér? Nekem ijjén káláp nem kéli! Az ánnyá visszament Egerbe, de nem cserélte ki, hanem újra hazavitte. - Hát esz hogy vót? - Három pengő! - Em ma káláp, anyám! - felelte á legény, ézs büszkén viselte. [30] 221. A szalóki ember tanította a fiját, hoty hoty kéli a vásárba viselkénnyi, az országos vásáron. Méffogatta a fijával a nagybotot, a bunkózs botot, és előrement, mintha ökröt hajtott vóna. És ahoty halattak, a fíja hadba vákta a görbebottal az édesapját. Eré az édesapja hátrafordul: - Hát fijam, hát mér üttél még engem aval a bottal? ! Aszonygya ja fija: - Apám, én nem bántottam magát! - Akkor hát ki bánthatott vóna, mikor nálad a bot és csak te vagy a hátamná? - Hát, apám, az országos vásárba vagyunk, ki tuggya, ebbé a nat tömegbe ki ütté még?! [19] 222. Teccik néki, minta szalókijaknaka zőt szíva. [11] 223. Ész nékül szálad, mint Csehibeá köd elébe. [23] 224. Két fénémétyi ember összebeszélt, hogy mennek korán az erdőre fajé. De hogy mikor mennyének, a határidőt nem jelölték még, abba eggyesztek meg, aki késübb ébred, késübb fogja bé az ökrököt, késübb ál ki az úccára a szekérrel, az fizeti a kocsmába a féldecit. És az éggyik szomszéd rafinát vót, éccaka átment a szomszédba, a szomszéggyának a járomszök-tartójába belépiszkított Naty hideg vót, belefagyott. Réggel félkélnek, ki kellett olvasztanyi. . . És ő késübb tudót kijálni az udvarra, és a rafinát szomszéd korán réggel kijált, ézs beköszönt, hogy: - Aggyon isten, szomszéd! A szomszéd nagyon dühös lett, de azé kénytelen vót a féldecit méffizetnyi. [19] 225. Mikor a németek Magyarországot mésszálták, az egri Dobó térén az éggyik német előadást tartott. Sokan vótak a Dobó téren, halgátták. Két félnémétyi szomszéd is, két sógor, ott álnak egymás mellett Ëccër az éggyik szomszéd mébbökija másikot: 254