Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén
jövetelek, kocsma). Az adatközlők korát fontos kiválasztási szempontnak tartottam, hiszen a csúfolókat a fiatalabb nemzedék kevéssé ismeri. E műfaj legjobb elbeszélői a középkorú és idős férfiak. A falucsúfolók elemzésekor és a rendszerezésnél a KOVÁCS Ágnes által szerkesztett magyar rátótiáda-típusmutatót vettem alapul. A dolgozat terjedelmi korlátai miatt nem állítottam össze adattárat, a csúfolókat a minőségi elemzésen belül látom el sorszámmal, s a továbbiakban is ezzel a számmal szerepelnek. A csúfolók után szögletes zárójelben adom meg az előfordulási helyeket, a helynévmutató sorszámainak megfelelően. Az idézett nyelvi példa feljegyzési helyét a község számának aláhúzásával jelölöm. Ha általánosan elterjedt ugyanabban a formában, az aláhúzás elmarad. A falucsúfolók élete A mai népi kultúrában azok a közösségi szinten igényelt elbeszélő alkotások, melyek formában és tematikában a mához igazodnak. A hagyományos prózai műfajok közül erre az „átigazodásra" legkönnyebben a tréfa, az anekdota képes, azok a tréfás történetek, melyeknek aktualizációja, időhöz, helyhez kötése olyan, mint egy „ruha", melyet felvesznek és levetnek a népi kultúra különböző szakaszaiban. A tréfa, az anekdota, a komikus tárgyú „igaz" történetek gazdag jelenlétét a mai népközösségek szóbeli elbeszélő anyagában minden gyűjtői tapasztalat igazolja. 15 A mesemondás szokásához hasonlóan a falucsúfoló tréfálkozás szokása is kihalóban van. Helyét egyre inkább a városi szóbeli műfajok veszik át. KATONA Imre 16 megállapítása szerint a falu mai vicckészlete lényegében azonos a városéval. A falucsúfolók mesélésére leggyakrabban a közös munkaalkalmakkor kerül sor. A földműves munkák pihenőidejében gyakran tréfálkoznak a szomszédos községekben történt mulatságos esetekről. Ez a tréfálkozás nemcsak falun belül történhet, az is előfordul, hogy a szomszédos falvak lakói ingerkednek egymással a közös munkákon vagy olyan rokoni összejöveteleken, ahol szokás volt az anekdotázás. A nem epikus csúfolók emlegetése általában köznapi beszédhelyzetben fordul elő. Ha egy aranyosi ember találkozik a balatoni komájával, így tréfálkozik: Bálátom vágy Máconkájá viläk közepe? Az is megesik, hogy az öregek a fiatalok okulására mesélnek el egy-egy csúfolót. A falucsúfoló történetek tehát nem a hagyományos, fonóbeli mesemondó alkalmakkor bukkannak fel. Gyakran fordulnak elő „igaz" történetek elbeszélésekor is. Sokszor a falu életének közismert alakjáról szóló „igaz" történetek között jelenik meg a csúfoló, szinte annak folytatásaként, szintén a hitelesség tudatával. A következő példa is ezt illusztrálja, melyben egy csúfoló vándortémát (a padláson szárított, megfagyott pendelyt szalonnának nézik) a hitelesség igényével egy ismert falubeli személyhez kötnek. 17 E közismert, több környékbeli falura (Szilvásvárad, Novaj, Szentdomonkos, Nagytálya) ráfogott csúfoló az alábbi „igaz" történethez kapcsolódva fordul elő: Vót à faluba é'ty fösvény ember. Az öregek mindég emlegették. Uty hittak, hogy Jóska bácsi. Ász monygyá já feleségének: - Hállod-é, Márcsó!? Ëriggy mán fél á pádra, hozzál egy véka búzát á csirkéknek! Fél is mént Márcsó á pádra. De szegény pápudzsbá vót, mellé lépett á papucsával á létra mellé, leesett á pádró. De á búza mán à vékába benne vót, á tiszta búza. À véka füle letört, a búza is kiment, áz asszonynak eltört à kezë is mëg à lába is. Hát, à fösvény 15. Vöö Gabriella 1981. 5-8. 16. KATONA Imre 1974. 81-85. 17. ENA 2789-83 235
