Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén
Az anekdota és a rátótiáda elhatárolásának kérdésében elsősorban a kommunikációs alaphelyzetet kell vizsgálni: megfelelő számú példaanyag s a csúfoló tendencia közvetlen kimutatása eldöntheti a kérdést. Az „igaz" történetek műfajának is gyakori típusa a vidám történet. „Népszerűek a vidám, mulatságos históriák, melyek hagyományőrző közösségben felváltva vagy egymásba fonódva hangzanak el a nemzetközileg elterjedt anekdotákkal, tréfákkal, trufákkal, és amelyeket polgárosultabb környezetben mindinkább kiszorít a vicc. Manapság falvainkban sok történet szól a falusiak városi kalandjairól, amelyekben a komikum alapja a járatlanság, a tudatlanság szokatlan környezetben. Az ostoba emberekről, asszonyokról szóló csúfondáros történetek szellemileg hasonlítanak az Aarne— Thompson 1350—1515 típusú meséihez. Rendszerint faluszerte ismeretesek a nevezetesebb, irigyelt személyek beugratásáról, felsüléséről szóló históriák." — Az „igaz" történeteknek a népköltészethez való tartozása problematikus, hiszen legtöbbnél hiányzik térben és időben a továbbmondók formáló, csiszoló szerepe, amely a tradicionális folklór legfőbb ismérve. 7 A falucsúfolók kutatása jelentős adatokat szolgáltat a társadalomnéprajz számára. A közeli-távoli községek között szokásban levő csúfolódás utal e közösségek egymáshoz való viszonyára, társadalmi kapcsolataikra is. A községek kapcsolata nyomán kirajzolódhat egy-egy kistáji csoport képe. A falucsúfolókban megfogalmazott erkölcsi normáknak nagy szerepe van a társadalmi tudat alakulásában. Ezt bizonyítja ŐRSI Julianna A házassági kapcsolatok szerepe az etnikai jegyek meghatározásában című tanulmánya 8 , mely épp a palóckutatás egyik fontos céljaként, a palócság jellemzőinek, specifikumainak megkeresése kapcsán a házassági körök megrajzolásakor azt is vizsgálja, hogy Mátraderecske házassági körének falvai hogyan jelentkeznek a néptudatban, a községek falucsúfoló hagyománya alapján. A falucsúfolók is támogatják azt a megfigyelést, hogy minden falu külön zárt egység. Ami a falu határán kívül van, az lenéznivaló idegenség. Általános emberi tulajdonság ez, itt csak annyiban jellemző, hogy egy-egy falu zárja le az ismerős világot. Minden falunak vannak eltérő apró illemszabályai, szokásai, amelyeknek nem tudása szégyenszámba megy. Gúny és nevetség jár ki annak az idegennek is, ha paraszti rendű, aki ezeket a szabályokat megszegi. 9 SZENDREY Zsigmond hívta fel a figyelmet arra, hogy falucsúfolóinkat nemcsak a bennük megnyilvánuló néphumor miatt kell értékelnünk, hanem főleg néplélektani szempontból, mert „megláthatjuk, mit tart a magyar nép magához valónak, magához méltónak, s mit ró meg erkölcsileg; bárha (az epikus csúfolókon kívül) igen kevés adatot nyújtanak is az összehasonlító folklórnak, de igen becses anyaggá válhatnak a néppszichológus kezében." 10 A folklór egyes műfajainak (így a falucsúfolóknak is) etnopszichológiai elemzésének elveit csak az utóbbi évtizedekben helyezték megfelelő alapokra az etnológusok. Ugyanis arra a kérdésre, hogy beszélhetünk-e az etnikai (nemzeti) közösség jelleméről, gyakran negatív választ kaptunk. BROMLEJ 11 fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a marxizmus megalapítói valóságosnak tekintették a nemzeti (etnikai) jellemet, s LENIN 7. S. DOBOS Ilona 1964. 198-217. 8. ÖRSI Julianna 1978. 95-96. 9. LUBY Margit 1935. 72-78. 10. SZENDREY Zsigmond 1927. 30-39. 11. BROMLEJ 1976. 102-146. 233
