Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Sugár István: A törökösség (turcismus) Heves vármegyében
ban, mesterségben, és semmit sem gondolván az Isten ő szent fölsége törvényeivel, és írott országunk decretumával, abban feltött erős büntetéssel, azon török boszorkányos aszonytúl néminemő etetőt, mérges eszközt megszerezvén s kihozván (tudniillik a török hódoltságból a királyi Magyarország területére, — S. I.), jámbor hitvestársát s Urát, Juhász Andrást intoxicalta (megmérgezte, - S. I.), s megholté minden igaz ok nélkül. Más magához hasonlóhoz kapcsolván magát, azokkal latorkodott és paráználkodott. Az törökkel váló czimborálás prohibealtatik (tiltatik, - S. \.)az igaz kereszténységnek akármi módon is, sub poena in articulo 20. Anno 1622. Annyival is inkább szántszándékkal való gyilkossághot elkövetni nem szabad akárkinek is, az Isten tíz parancsolati ellen és Opus Decretorum Tripartitum Partis 1. Tituli 15. insérait (bevett, beiktatott, — S. I.) büntetése alatt. Melly incusatanak istentelen sok rendbeli hamis cselekedeti bővebben ki fognak tetczeni magistratus úr őkegyelme instantiajára szedett passiókbúi (vallomásokból, — S. I.). Az okára magistratus uram procuratora (azaz a vármegyei ügyész, - S. I.) inhaeralván (ragaszkodván, - S. I.) deciarait országnak törvényének, kíván az incusata ellen finale judiciumot (halálos végítéletet, — S. I.)." A vármegyei törvényszék előtt álló vádlott asszony tagadja az ellene emelt vádat. A törvényszék a következő ítéletet hozta: „Minthogy magistratus uram őkegyelme instantiájára szedett tanúvallásokbúi világosan kitetczik, hogy Potar Ilona asszony magha Heves várából az néző aszszonytúl hozván az életőt. Az minémő emberrel volt volna akkor, azon embernek magha kivallotta volna: hozott olyan életőt, akitűi az urának megh kellene halni. Sőt az is maga szava, hogy midőn Dóka András némely részét az etetőnek az kemenczében vetette volna; az hamis lölked, - úgy mond, - ha azt oda vetetted is, van mégh nékem a Ládámban ollyan. Ezen kívöl nemes országunk írót törvényében feltett kemény büntetés vagyon. Ahoz képest halálra ítéltetett." 34 * * * A feltárt tizenhat törökösségi, illetve törökösségre gyanús eset több különböző okból kifolyólag foglalkoztatta a bírákat. Szerepelt a törökösségi vádak sorában a törökkel való titkos kereskedés, a törökökkel való pajtásság, asszonyoknak török férfiakkal való paráználkodása, török hatósághoz és bíróhoz való folyamodás vitás ügy eldöntésére, katolikus leányoknak a törökök részére való átadása, végül törökök részére katonai adatok kiszolgáltatása. Több esetben sajnos nem örökítette meg a jegyzőkönyv a turcismus vádjára okot szolgáltató cselekedetet. A tizenhat eset közül tizennégyben Heves és Külső Szolnok vármegye hatósága, törvényszéke folytatta le az eljárást. Egy alkalommal a füleki hadbíróság járt el. S ugyancsak egy esetben a vármegyei törvényszék arra utasította az egri káptalant, hogy egy faluja (Egerszalók) törökösséggel gyanúsított jobbágyait úriszéke előtt vonja felelősségre. A vármegyei közgyűlés egy esetben egy nemes férfinek törökösség gyanúja miatti felelősségre vonását rendelte el az alispánnak. Egyértelmű határozottsággal kitűnik az egyes ügyek vizsgálatából, hogy a törvényszék nem járt el a törvényszabta szigorral a vádlottak ellen. Kifejezett törökösség vádjával csak egy embert végeztek ki (9). Négy esetben a bírák felmentették a vádlottat (1., 3., 10., 12). Egy nemest az első eljárás során ugyan felmentettek a turcismus vádja alól, de az újabb eljárás során esküre ítélték, és fejváltságot fizettettek vele (10). A füleki hadbíróság is eskü letételére szóló ítéletet hozott (14). 34. HmL. IV-l/a. 7. kötet 12-14. 110