Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Sugár István: A törökösség (turcismus) Heves vármegyében

tartanak, akik habár valami hasznot szereznek is, de mind a szegény népet a legkegyetlenebb kínzásokkal gyötrik, mind pedig a törökkel és a töröknél tartózkodó rácokkal titkos és kárhozatos üzérkedést folytatnak; úgyannyira, hogy a törökök részére a keresztény gyermekeknek, orozva elfogott embereknek és az istentelenül megkínzott jobbágyoktól elvett javaknak az eladásától sem irtóznak. 1. §. Az ilyenekre nézve megállapították, hogy senki a kapitányok közül ilyen emberrablókat, legyenek azok akár rácok, akár pedig más, a törökkel pajtáskodás miatt gyanús emberek, a hűtlenség büntetése alatt se Magyar-, se Horvát-, se Szlovénországban tartani és védelmezni ne merészeljenek. 2. §. Akik ez ellen cselekszenek, azokat a császári felség tisztüktől megfosztva súlyosan megfenyítse. 3. §. Az olyan gyalogosokat pedig azok, akik elfoghatják (miután ezek lopásairól, rablásairól és a törökökkel való pajtáskodásról elégséges bizonyítékot szereztek), karóba húzzák és halállal büntessék. 4. §. De viszont maguk a jobbágyok is, akik a törököknek is, meg a keresztényeknek is alá vannak vetve, ha a törökök kirohanásainak az eltitkolásától és ellenben az őfelsége katonái bármely irányban történő mozdulatainak az elárulásától vissza nem riadnának, a földesurak az ilyen jobbágyokat a kapitányok megkeresésére érdemük szerint megbüntessék, amit ha a földesurak e részben kötelességüket nem teljesítenék, a kapitányok megtehessék."

4 Ez a törvénycikk mintegy nyitányát, a magvát képezte a XVII. században kialakult törökösségnek, turcismusnak. 2. Az 1622. évi 20. törvénycikkben már úgy fogalmaztak a karok és rendek, hogy azok akik ,.a törökökkel vagy bármely másokkal alattomban, vagy nyíltan veszedelmes egyezkedéseket indítanának, követségeket vállalnának, a törököket, tatárokat, vagy bármely más nemzetet és népet az ország és a keresztény tartományok veszedelmére ingerelni, lelkesíteni, buzdítani és behívni, s ezáltal a törvényes királynak és az országnak a veszedelmére lazítást, pártoskodást, és fölkelést szítani merészelnének, vagy akik a törököknek fegyvereket szolgáltatnának és a fő-, vagy véghelyi kapitányok előzetes tudta nélkül török tartományokba utazni merészelnének... a nádorispán úr és a tanácsosok meg az ország és a királyi tábla előkapható bírái elébe állíttassanak." Azok, akik magukat nem tudják kellően igazolni, „hűtlenségbe esetteknek kell tekinteni". Azok pedig, akik nem jelennek meg az említett bíróság előtt, azokat „örökös hűtlenségben marasztalják el és tettleg elmarasztaltnak tekintsék." E törvény egyértelmű határozottsággal kimondja, hogy e jogszabályt ,,bármily méltóságú és kitűnőségű emberek legyenek is, azokat a királyi fiscus kérésére minden törvénykezési időszak mellőzésével ügydöntőleg alkalmazni kell."

5 Félre nem ismerhető, hogy ezzel kifejezetten a törökökkel való politikai és katonai kapcsolatot rendelte büntetni a törvény az ország legmagasabb bírói fóruma előtt. De igen lényeges ténykörülményt képez az, hogy ezt a jogi szabályozást is csak a következő országgyűlésig rendelte érvényben tartani az országgyűlés. 3. A következő esztendőben, 1625-ben hozott törvény 12. cikkelye is ,,a törökkel kötött pajtáskodásssl (,,cum Turcis compacta") való kifejezést használja. Az 1. §. „az ilyenek megfékezésére és rendreutasítására" az 1563. évi 67. törvénycikkelyt rendeli: — ez a törvény is csak a következő országgyűlésig marad érvényben;

6 de A.Magyar Törvénytár, I. 1900. 573., 574. 5. Magyar Törvénytár, II. 1900. 194-195. в. Magyar Törvénytár, II. 1900. 244-245. 100