Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Sugár István: A törökösség (turcismus) Heves vármegyében

csak 1635-ben került ismét szőnyegre az országgyűlésen a törökökkel való kapcsolat jogi megtorlásának az ügye. Az imént idézett 1563. évi 67. törvénycikkely szerint ,„a büntetése azoknak is halál, akik a törököknek. . . fegyvereket és hadiszereket, meg egyéb tiltott dolgokat, s azok közt rezet is szoktak szállítani. . . Se kereskedésre, se ajándékul ilyesmiket ..halálbüntetés terhe" alatt tilos volt a törököknek átjátszani.

6 Itt is tulajdonképpen a hűtlenség egy esetével állunk szemben. 4. Az 1635-ös országgyűlés foglalkozott a legközelebbi alkalommal a törökökkel való kapcsolat tilalmával. „A törökkel kötött béke megzavarói" ellen szól a 11. cikkely. A 2. §-ban ,,megállapítják, hogyha ilyeneket találnak (valamint azokat is, akiket őfelsége előzetes tudta nélkül a szomszéd törökkel barátságban, beszélgetésben, levelezésben, avagy veszélyes pajtáskodásban - „cum Turcis vicinis familiaritatern, colloquia, aut per literas, conversationes perniciosas habere comperientur") azokat, ha végbeliek, a katonai fegyelem rendje és szigora szerint azonnal elfogják és megbüntessék; ha pedig őfelsége zsoldján kívül állnak, az olyanok, valamint azok védői és pártfogói ellen az alispánok, az igazság felderítése után, a vármegyékben törvényesen eljárjanak. 3. §. Ha pedig ezek hatalmasabbak volnának annál, hogysem a vármegyék bírái megfékezhetnék, a vármegyék azokat őfelségének jelentsék fel, hogy úgy az ilyenek ellen, mint a béke megzavaróinak pártolói ellen, az eljárást megindíthassák és őket illő büntetéssel sújthassák."

7 Ez az 1635. évi törvény 2. §-a, az, mely valamelyest is körülírja a törökkel való tiltott kapcsolat mibenlétét, tehát tulajdonképpen a törökösséget, a turcizmust, és azt először a vármegye törvényszéke elé utalta. 5. Az 1659. évi 13. törvénycikkely 3. §-a tovább fejleszti, tovább bővíti a törökösség fogalmát. „.. . A meghódolt (azaz a török uralom alatt élő, - S. I.) alattvalóknak pedig a határkiigazítások ügyében és egyéb panaszaikban török uraikhoz folyamodni, - a földesuruk részéről, vagy ezek mulasztása esetében a vármegyei hatóságok részéről reájuk kirovandó főbenjáró büntetés alatt - tiltva legyen."

8 Ez egyébként az utolsó törvényes rendelkezés, mely a törökösség ellen szankciót rendel el. Heves és Külső Szolnok vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei azonban arról tanúskodnak, hogy 1664-ben a törökösség ellen nádori és uralkodói rendelkezések is intézkedtek. Március 18-án hirdették ki a közgyűlésen a nádor „resolutió"-ját „a 12 Vármegyébűl álló Statusoknak" (azaz az úgynevezett királyi Magyarországra szólóan, S. I.). „Méltóságos Magyar Országi Palatínus Urnák eő Nagyságának Kegyelmes Parancsolattya publicáltatott, melyben Kegyelmesen Intimálya (elrendeli, megparancsolja, S. I.), hogy Senki az Törökkel való conversiót ^kapcsolatát, S. \.) ne continuállya (folytassa, S. I.), Sem pedig irritatiojára (izgatására, S. I.) okot ne adgyunk."

9 Néhány hónap múltán, augusztus 22-én tették a füleki vármegyei közgyűlésen közzé az uralkodó parancsát, mely szerint senki a törökökkel semminemű társalgást, kereskedést, kapcsolatot ne folytasson („ne ullus cum Turcis a modo imposterum commertia habeant").

1 ° 6a. Magyar Törvénytár, II. 1900. 521. I.Magyar Törvénytár, II. 1900. 244-245. 8. Magyar Törvénytár, I. 1900. a. 147. 9. Heves megyei Levéltár (HmL.) IV-l/a. 1. kötet 301. 10. HmL. IV-l/a. 1. kötet 328. 7* 101