Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)
Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter templom
gyarországi műemléki építménynél plauzibilisen mutatta ki a későbbi átépítésekkel összefüggő tengelymódosítást a patrociniumi napfelkeltére. De rendkívül tárgyilagos beismeréssel több építménynél (Bécs melletti Szt. András falu plébániatemploma, Gernrode,Hersfeld, Fulda) negatív eredményre jutott. 109 Guzsik még számos ellenpéldához jutott volna, ha a régészeti megfigyelések szerinti egyidőben épült templomi szentély- és hajófundamentumok tengely különbségeit is figyelembe veszi. Másrészt hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak a tengelykülönbségek adta szabálytalanságokról van szó, mint azt fentebb körvonalaztuk. A művészettörténeti kutatásban voltak és vannak kísérletek, amelyek a probléma kulcsát a téma szimbolikus megközelítésében látják. Számunkra kevésbé meggyőzőek azok az elképzelések, amelyek e szabálytalanságokat úgy magyarázzák, hogy a templom alaprajzában a felfeszített Krisztus alakját kell érzékelnünk. Rudolf apát (1070—1138) St. Trond-i krónikájában nincs is szó ferde szentélyről, Ül. lehajtott fejű Krisztusról; a kettős kereszthajójú templomok alaprajzát hasonltja a Megfeszítetthez. 110 Pierre de Rossy művében (XII. század vége) pedig csak arra van utalás, hogy szerinte helyesebb, ha a szentély alacsonyabban van, mint a hajó, mivel „Krisztus lehajtott fejjel adá ki lelkét és ez azt jelenti, hogy a papságnak alázatosabbnak kell lennie a népénél." 1 * 1 Itt tehát az alázatra való intésen van a hangsúly és nem a jeles egyházférfi korának templomépítményein, amelyek tudvalevőleg nem alacsonyabb nívójú szentéllyel készültek. A legjobb példa még, ha Wilhelmus Durandus (1230—1296) tanúságára hivatkozunk, aki Krisztus lehajtott fejét és az általa ismert ferde szentélyek között párhuzamot vont. 112 Csakhogy itt nyilvánvalóan utólagos belemagyarázásról van szó és nem arról, hogy a XIII. századi misztikusok hatása alatt keletkeztek volna a szóban forgó sajátos templomalaprajzok. Ha a corpusokat nézzük, azt látjuk, hogy az I. évezredben az oldalra lehajtott fejű Krisztust még nem formálták meg. (Ritka kivételekre célszerűtlen hivatkozni.) Ez az ábrázolási mód a kései romanikáb an jelenik meg és válik a gótikában egyre gyakoribbá, hogy a barokkban kizárólagossá váljon. Tehát éppen abban a korban, amikor a nevezett szabálytalanságok véglegesen eltűnnek a gyakorlatból. A keresztény szellemiséget és a kérdést az eddigieknél mélyebben közelíti meg Günther Broker tanulmánya. Broker rámutatva a núbiai feltárások által napvilágra hozott V—VI. századi templomok alaprajzára, amelyek többségükben a fenti rendellenességek valamelyikét (vagy egyszerre többet is) tükröznek, felhívta a figyelmet Egyiptom nagy szentjének, Szt. Nagy Pachomius életének egy mozzanatára. A 346-ban meghalt szentnek a Vita-ja egy téglából épített imaházról tesz említést, amely oszlopcsarnokával pompás benyomást keltett. A szent azonban arra a gondolatra jutott, hogy csak az ördög munkája lehet az, ha egy művet a tökéletessége miatt megbámulnak, hiszen tökéleteset csak az Isten alkothat. Ezért megkérte szerzetestársait, hogy kössenek kötelet az oszlopokra, s miközben buzgón imádkozott, a társai az oszlopokat kissé elmozdították. 114 E sajátos keresztényi gondolatot, amely valami apró hibának az alkotásban való tudatos elrejtésével alázatra int, Szt. Ágoston is felkarolta. A jövő műtörténeti kutatásának egyik feladata ennek az ortodox tanításnak az útját nyomon követni Európában. 109. GUZSIK Tamás 1975. 91-104. 110. MAROSI Ernő 1969. 31-32. 111. MAROSI Ernő 1969. 35. 112. BROKER Günther 1983. 65. 113. Utalunk itt bizánci ereklyetartó keresztjeink (B. OBERSCHALL Magda 1953. 248-251. - S. LOVAG Zsuzsa 1971. 143-163), körmeneti keresztjeink (VALTER Ilona 1972. 215-232. - S. LOVAG Zsuzsa 1977. 171-188), limougesi keresztjeink publikált körére (KOVÁCS Éva 1961. 155-185.) 114. BROKER Günther 1983. 68-69. 57
