Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Csiffáry Gergely: Megemlékezés Rozsnyói Mártonról (1911–1984)

Csiffáry Gergely MEGEMLÉKEZÉS ROZSNYÓI MÁRTONRÓL (1911-1984 ) Rozsnyói Márton ózdon született 1911. október 16-án. Elemi iskoláit szülővárosában, a négy polgárit Putnokon végezte el. 1930-ban Budapestre települt édesanyjával, s húgával. Fiatal korától versenyszerűen sportolt, elsősorban atletizált, s első osztályú magasugró és tízpróbázó volt. A fővárosba kerülve folytatta iskolai tanulmányait, és beiratkozott Kéri Andor műtermébe, mely iparművészeti iskola volt, s itt végzett díszletfestőként. Ezután három évig mint színházi díszletfestő dolgozott. A megerőltető színházi munka, és a sok éjszakázás azonban nemigen tette lehetővé a versenyszerű sportolást. Ezért elhatározta, hogy a Beszkártnál vállal munkát, s itt lett villamoskalauz. 1935-től, megszakításokkal közel 8 évet töltött a közlekedési vállalatnál. Még 1935-ben, alighogy a Beszkárt alkalmazottja lett, kapcsolatba került a Kommunisták Magyarországi Pártjával. Az illegalitásban dolgozó párt munkájába egykori munkatársa — bizonyos Csatlósné — vonta be. Ettől kezdve részt vett a párt Vörös Segély gyűjtőakcióiban. 1937-ben behívták tényleges katonai szolgálattételre, ahonnan 19 hónap elteltével leszerelt. Majd 1939. márciusában újfent behívót kapott, s részt vett Kárpátalja visszacsatolásában, ahol mint utász Ungvár—Uzsok térségében tevékenykedett. 1941. tavaszán ismét csak behívták katonának, s ekkor a délvidéki bevonulásban vett részt. A második világháború idején utászként még két alkalommal kapott behívóparancsot, s mind a kétszer a szovjet frontra vezényelték. 1944. október 6-án, Gyoma térségében a visszavonulásban levő századát egy szovjet repülőtámadás során szétszórták. Ezután hazaszökött Ózdra. Az 1944 őszétől 1945 tavaszáig tartó, s eseményekben rendkívül gazdag életét megismerhetjük az általa 1971-ben megírt saját kezű visszaemlékezéséből, aminek a „Rongylabda" elnevezést adta. Innen tudjuk, hogy mint katonaszökevény fegyverrel bujkált nyolc másik társával a Nagy visnyó—Dédes körüli hegyekben, ahol német fogságba,