Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Bakó Ferenc: Legányi Ferenc emlékezete születésének 100. évfordulóján

másik kötet verseit tartalmazza, tizenkét kötetben pedig a munkájáról és a múzeumi életről szóló feljegyzéseit találjuk. Vázlatok ezek, szinte csak saját magának készített emlékezések, nem hivalkodó, díszes kiadványok. Egy nagy élet nagy élménysorának gazdag hagyatéka, amit éveken keresztül fogunk még tanulsággal forgatni. Legányi Ferenc szavai nem hirdették emberi értékeit messzehangzó piaci szóval! Azok sem ismerték, akik egyszerű ruházatát, ősz haját, szakállát látták és kövületekkel, cserepekkel telt hátikosara tűnt véletlenül szemükbe, amikor a városon kívül vagy az utcákon, kissé görnyedt tartással, magába mélyedve elhaladt az emberek mellett. Mi azonban, akik naponta találkoztunk vele, szavai és gondolatai nyomán beljebb juthattunk szelleme széles határú birodalmába és megismerhettük e különleges ember nagyságát. Valóban, a külső nem árulta el a belső tartalmat. Talán ennek lehetett a következménye, hogy egyesek idegenkedtek tőle, különcnek tartották és talán meg is mosolyogták. A föld munkás népe, a földművelők azonban, akikkel olyan gyakran és hosszasan volt együtt, mindig nagy tisztelettel és megbecsüléssel vették körül. Megérezték benne az intellektuális embert és a szó legnemesebb értelmében vett demokratát. Legányi Ferenc nagy érdemeit, emelkedett szellemét, változatos tevékenységét és érdeklődési területét, jó szívét, szorgalmát és vasakaratát elsősorban mi, munkatársai ismertük. Mi mérhetjük hát fel legkönnyebben és legilletékesebben azt a veszteséget is, ami a közösséget, a tudományos életet és elsősorban a múzeumi szervezetet érte halálával. 274