Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Bakó Ferenc: Népi kőépítkezés a Kárpát-medencében

ettől keletre a Bükk hegység mészkő fennsíkját kísérő vulkáni koszorú. A nyugati körzeten belül Gyöngyös városában és környékén vannak a népi építkezést befolyásoló — andezit és az andezittufa-kőbányák, melyekben jelentős számú kőfaragó is működik. Gyöngyössolymoson a földesúr 1763 óta foglalkoztat kőfaragót, akinek joga van akifejtett kő egy részét el is adni.

2 9 Nagy jelentőségű az a kőfejtő és kőfaragó központ, ami Eger városában és környékén alakult ki. Az egri püspöki, majd érseki székhely, a hadászati fontosságú vár építkezései számára a város határában a középkor óta működtek bányák és ezek kimerülése után a XVIII—XIX. században újakat nyitottak. A művelésükre alakult kőfaragó céhnek joga volt építőkövet eladni magánosoknak, esetleg jobbágyi sorban élő földműveseknek is. A kőben szegény alföldi települések szükségleteire nem az egri, hanem környékbeli falvak (Demjén, Tarnaszentmária) kőfejtői és kőfaragói dolgoztak a XVIII. század közepe óta.

30 Az eddig tárgyalt központok az egri érsekség birtokain, a földesúr szerződtetett német kőfaragóinak indíttatására alakultak ki, de Sirok község és bányászata világiak, nemesek tulajdonában volt, olasz mesterekkel dolgoztattak, akik más technológiát honosítottak meg, mint a németek. Az ipar kifejlesztése is egy évszázaddal később indult meg, akkor amikor a népi építkezés gyakorlata erős fellendülésnek nézett elébe. Mert Sirok éppúgy dolgozott a falusi lakosságnak, mint a többi központ azzal a különbséggel, hogy amíg máshol már áttértek a kváderkő faragására és értékesítésére, addig Sirok a legújabb időkig megmaradt a darabos, formátlan falkő alkalmazásánál.

31 A fa- és földfalazatú házvidékeken a kő alkalmazása az alapozáson túl egyes építőelemek révén kezdődött el. Közöttük első az ablakkeret, aminek megjelenését parasztházon az 1770-es évekre tehetjük, nevezetesen abból az alkalomból, hogy egy barokk templom építésekor az ott működő kőfaragó mellékesen ezt is elkészítette.

32 Tapasztalat szerint a korábbi fakeretek helyére lépett a kő, ami nemcsak jobban dekorálja a homlokzatot, hanem biztonságot is kínál azzal, hogy benne az ablakrács szilárdan rögzíthető. A szépség igénylése és a biztonságra törekvés később - főleg 1848, a jobbágyfelszabadítás után — a kőkeretek nagymérvű elterjedésére vezetett.

3 3 Ugyanezen tényezők hatására helyeztek a lakás vagy magtár bejárati ajtajára is kőkeretet, bár ez igen ritka, csak néhány kisnemesi és jómódú paraszti házról ismert. A múlt század derekától kezdve inkább kő kapuoszlopokról tudunk, amit már nem annyira a biztonságra törekvés, mint inkább a magasabb társadalmi státus, a gazdagság ily módon való kifejezése indokol (5—8. kép). A parasztház homlokzatának impozáns díszítője, a tornác oszlopai kezdetben fából, vályogból készültek, de az ablakkeretek elterjedését követve, kőből is. Mindezeket az építőelemeket a hegyvidéken élő kőfaragók állították elő és szállították a megrendelők, a jómódú alföldi parasztok portáira. Anyagát tekintve, a kő tornácoszlop három típusa ismerhető fel. Az első még az alapozással függhet össze, amikor az építkezésnél megmaradó formátlan köveket falszerűen pillérbe rakták össze, majd vakolás után lemeszelték. A második átmenet a fa- és a faragott kőoszlop között annyiban, hogy ä faoszlop fejezetét és lábazatát kőből faragták ki, törzsét pedig — hogy kő hatását keltse — bemeszelték. A fejezetet és a lábazatot nem helyben állították elő, ezeket kőfaragók szállították. 29. BAKÓ Ferenc 1970-1971. 355. 30. BAKÓ Ferenc 1970-1971. 355-356. s 31. BAKÓ Ferenc 1970-1971. 334. 32. Dormánd községben az első kőkeret készítését a hagyomány a templom építésével hozza kapcsolatba (1773. év). BAKÓ Ferenc 1978. 66. 33. BAKÓ Ferenc 1978. 66. 234