Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Bakó Ferenc: Népi kőépítkezés a Kárpát-medencében

4. kép. Görgeteg kőből takott patka a fal tövének védelmére. Felföld, Domoszló, Bakó Ferenc felvétele Közép-Szlovákia déli részén Kálnaborfő (Brhlovce) község kőfaragói, akik a XVIII. század végén a helybeli kastélyon dolgozó olaszoktól tanulták el a fejlettebb technológiát, eleinte sírköveket készítettek, majd a múlt század végén rátértek a kapuoszlop faragására és építőanyagot is termeltek. Mindezt egy szélesebb terület falvaiban értékesítették.

25 E területtől délkeletre, Magyarországon Márianosztra látszik jelentősebbnek, ahol a határ több bányája mintegy 200 éve termel építőkövet is.

26 Ezen a tájon, a Börzsöny hegységben minden falunak megvolt a maga néhány bányája, ahonnan építőkövet nyerhettek.

2 7 A Dunántúl kőfaragó központjai közül legjobban a Balaton-felvidék nyugati szélén fekvő Rezi bányászatát ismerjük. A népi építkezésben a követ a XVIII. századtól kezdve folyamatosan használják és a rezi kőépítkezés a környékre is kiterjedt azáltal, hogy a követ értékesítették. A múlt század eleiéről már ismert sírkőfaragást a század végén megtelepedő tiroli mesterek lendítették fel. 8 A Mátra és a Bükk hegység környezetében a kőépítkezésnek két nagyobb területe rajzolódik ki. Az egyik a Mátra déli lejtője a Tárna és a Zagyva folyók között, a másik 25. A mai Szlovákia területén kőfaragó centrumok ott alakulhattak ki, ahol gránit, homokkő (grés), kalcitok, trachitok, travertinók stb. fordulnak elő. A puha kő előfordulása kedvezett a kőfaragás kifejlődésének, voltak központok, ahol malomkövet készítettek, máshol sírköveket. STANO, Pavol 1969. 306. 26. HÁLA József 1976.105., 107. 27. HALÁSZ Péter-SUDA Vilmos 1977. 318. - HÁLA József 1983.123-126. 28. HÁLA József 1983.49. 233