Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Sugár István: Az egri bulyavászon

6-os, 7-es nyolcadfeles rőfje 2,5 krajcár 8-as, kilencedfeles rőfje 2,5 krajcár 9-es igen vékony rőfje 5 krajcár Mivel 1803-ban nem volt megállapítva a takácsok céhe számára a 16-os és 17-es pamuttal vegyesen szőtt bulyavászon rőfönként mért egységára,

42 egyértelműen arra enged következtetni, hogy ennek a bulyavászonféleségnek a készítése csak 1741 után, a XVIII. század második felében vált szokásossá. Ezt a bulyavásznat az egri takácsok 1801-ig 2, azt követően pedig 3 krajcárért adták rőfönként, de hivatalos ármegállapítás nélkül.

4 3 Ugyanekkor a többi vászonáru rőfönkénti ára — összehasonlításképpen — így alakult a takács céhnél:

44 „parasztvászon" minőségtől függően (5-ÖS-16-OS 4 nyüstös) 2,5—11 krajcár „parasztvászon 20-as gyolcsnak való" 11 krajcár abrosz (16 és 20 nyüstre való) 18—22 krajcár Csak teljesség végett említem meg, hogy 1661-ben Nagykőrösön is szigorúan megkülönböztették a bulyavásznat a török vászontól, a magyar vászontól, a patyolattól és a magyar gyolcstól*

5 Egerben a bulyavászon készítése a XIX. század első felében megszűnt. Az Egri Értesítő 1860. szeptember 29-i számából tudhatjuk meg, hogy ,J£gerben még néhány évtizeddel ezelőtt az úgynevezett pulyavászon készült, mellyel most, tudtunkra már nem foglalkoznak. "

4 6 Nem tartom kizártnak, hogy abban az időben a gyárak vászonkészítményei húzták meg a halálharangot a hosszú múltra visszatekintő egri bulyavászon felett. Az egri bulyakészitő asszonyok küzdelme a takács céhhel Mivel a bulyavásznat a török időkből visszamaradt hagyományként nyilvánvalóan az egri külvárosi, a hóstyai parasztasszonyok készítették először, a takács céh tagjaival, — akik természetszerűen átvették e keresett árucikk gyártását — éles rivalizáló küzdelmet vívtak érdekeik védelmében. A viszálykodást először 1750-ben a takács céh önkényeskedése robbantotta ki. Az üggyel a városi magisztrátus foglalkozott és két határozatot hozott. Először is a céh panaszára kimondták, hogy „mivel ők maguk mesterségüktűi portióznak ... illő tehát, hogy eők, mint czéhbeliek, más nem ollyanoktúl külömböztessenek az maguk mesterségbeli folytatássokban is, úgy hogy abban semmi ollyan ki nem czéhbeli, magát ne avassa." Nyilvánvaló, hogy a takács céh e határozatot zárt közösségük érdekeinek a védelmében hozatta. De ugyanekkor Eger Város Magisztrátusa mintegy szentesítette a parasztasszonyok bulyavászonszövési gyakorlatát. Kimondta a város vezető testülete, hogy „authoritássával el tiltatnak és végső képpen reguláztattnak ... az aszszonyi személyek," de mivel ők „sem nem portióznak, sem 42. HmL. V-l/b. 211. rsz. Nr. B. CXXVIII. 148. 43. HmL. V-l/b. 211. rsz. Nr. B. CXXVIII. 148. 44. HmL. V-l/b. 211. rsz. Nr. B. CXXVUI. 148. 45. SZILÁDY Áron és SZILÁGYI Sándor 1863. 291. 46. Egri Értesítő, 1860. szeptember 29-i példány. 220