Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Sugár István: Az egri bulyavászon

más terheket mint a czéhbeliek nem viselnek," hogy „eők többé zugon szőnni ne merészeilyenek, hanem köteles kinek kinek pénzért is szőnni megengettetik, de inasokat tartani s más idegen embernek Gyermekeit tanítani szabad semmiféleképpen nem lészen." Ezen „végzés" áthágóira a jövőben a magisztrátus 6 rénes forint büntetéspénzt fog kiróni. De ugyanekkor megtorolták a takácsoknak az asszonyok ellen elkövetett hatalmaskodását: „Az eszközöket... mellyeket az Aszszonyoktúl az Mesterek el hortak, viszsza szolgáltassák, a kiket pedig öszve vagdaltak, annak kárát viszszatéríteni köteleztettnek." A város bírája rendelkezésének a mellőzésével elkövetett „violentia" megbüntetésére a takácsok céhmesterét 24 forint, a három „szolgálló mester"-t pedig, akik a bulyavászonszövő asszonyok elleni hatalmaskodást elkövették, 6—6 forint bírságra ítélték.

4 7 A takácsok az elkövetkező időkben is éberen rajta tartották szemüket nagy konkurrensükön: a bulyavászonszövő asszonyokon. 1753 júniusában a VI. Károly király által kibocsátott céhszabályzatuk 8. artikulusa értelmében a „Kontárok és Himpellérek Eszvátáit a Város Tizedese... és három Czéhbeli Mesterek által elszedettek s hordattak..." — jelentették a városi magisztrátusnak. Nem tudjuk magyarázatát adni annak, hogy az előzően ismertetett 1750-es magisztrátusi „végzés" ellenére, — mely engedélyezte az asszonyoknak is a vászonszövést — miként történhetett meg. Hogy hány bulyavászonszövő asszony eszvátája esett ekkor a takács céh áldozatául, nem tudjuk. Különös nyomatékkal emelték ki a takácsok a magisztrátushoz beterjesztett jelentésükben, hogy Szíjártó Ignácné „Eszvátáján semmi fonalat nem találván, azt... el nem vitték, hanem csak egyedül minden Kár s hiba nélkül el bontották ..." Az ártatlanul megkárosított asszony a durva eljárás során keményen kifakadt a takács céh ellen: „Ha másszor ide jönnek, készen lesz a Moslék, ki Moslékolom eőket. Egerben nincsen Semmirevalóbb, s Korhelyebb Czéh, mint a Takács Czéh." A városi magisztrátus az asszonyt „Privilégiait Czéheket Gyalázó beszéde" miatt 12 korbácsütésre ítélte.

48 1764-ben egy csizmadia hatgyermekes feleségétől, akit a takácsok céhe kontárnak minősített, elvették bulyavászonszövő eszvátáját, melyet azonban gróf Eszterházy Károly egri püspökföldesúr szigorú parancsára vissza kellett az asszonynak adniok, amit a céh igen nehezményezett, mondván, hogy amennyiben nem zabolázza meg a földesúr az ilyen asszonyokat, „hátrább fogják Mesterségüket űzni" a takácsok. Az egyébként keménykezű püspökföldesúr azonban e jelen esetről mélységesen humánus véleményt adott: „Úgy látszik, hogy olly éppen rosszán is veszi (tudniillik a takács céh - S. I.) ő Felsége Articulusait, hogy még az Asszonyokat is el lehessen tiltani minden féle ollyas munkátúl, mellyel segíthessék magokat, gyermekeiket. "

4 9 Rendkívül becses adatokkal szolgál a bulyavászonra vonatkozóan „ű fonással és Bulya vászony Munkával élelmét kereső Aszonyságok" 1790 szeptemberi beadványa Eger Város Magisztrátusához, melyben e „munkával élelmüket Keresők" előadják a „sérelmes állapot"-ukat. „ ... A Nemes Magjstratushoz kíntelenítetünk sérelmes állapotunkat kiterjeszteni; — írják — miképpen és minemű kigondolt Mesterséggel bennünket a Takács Mesterek a Bulya vászonynak készítésétűi, melly ember emlékezetűül Mindenkor Aszonyi Munka, s más helyeken a Takácsoknak emlékezetében sintsen, meg gátolni igyekeznek..." A „szélesebb Bulya vászonynak szövésiért" az eddigi rőfönkénti 2 krajcárt 3-ra emelték, de „a Más féle Bulya vászonynak, úgy a vastagabb vászonynak Szövésit fellyebb nem 47. HmL. V-l/a. 1750.126-127. 48. HmL. V-l/b. 51. rsz. Nr. B. XXX. b. 50. 49. HmL. V-l/b. 56. rsz. Nr. B. 56. rsz. Nr. B. XXXVIII. b. 109. 221