Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szecskó Károly: A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egri járásban II.

zebben szervezhetők voltak, mint a novajiak. Ezen a helyen ugyanis rendkívüli erősen élt a szőlő kisparcellás művelésének elve. Az itteni parasztemberek meg voltak győződve arról, hogy a szőlő csak kistulajdonosi alapon művelhető, a nagyüzemben pedig tönkremegy. A helyi parasztok az eddigi gyakorlatot „megideologizálták", s azt állították, hogy az ostorosi borok, csak akkor jó minőségűek, ha azokat egyénileg termelik. A községben a népnevelők kiválasztásánál eleinte nem voltak körültekintőek, olyanok is agitáltak, akik a szőlőtermelést nem ismerték. Ezt a parasztemberek hamar észrevették és olyan szakkérdéseket tettek fel, amelyekre a népnevelők nem tudtak válaszolni. A szervező bizottság ekkor a szőlőtermelésben jártas szakemberekkel erősítette meg a helyi népnevelő gárdát. Az újonnan bevont népnevelők szakmai vitákban győzték meg a helyi parasztokat a szőlő nagyüzemi művelésének lehetőségéről. A viták többségükben eredményesek voltak. A parasztemberek, akik magas szakmai műveltséggel rendelkeztek, belátták, hogy a népnevelőknek van igazuk. Ellenben Noszvajon, ahol alacsonyabb műveltségű emberek éltek, nehezebben ment a szervezés.

3 x 7 Minden faluban voltak úgynevezett „csavaros eszű" parasztemberek, akik ezernyi kibúvót találtak. Ezek az ellenérveket túlhajtották. Mondvacsinált érveket hoztak fel, és felesleges kérdéseket tettek fel. Voltak makacs, konok emberek is, akik a „csak azért se lépek be" — álláspontot képviselték, ők komoly ellenérvet nem tudtak mondani.

318 A szervezés ideje alatt a települések parasztsága látszólag csendes, passzív volt. Ezt mutatta a falvak, s Eger külső képe is. Az utcákon csak a házról házra járó népnevelőket, s egy-egy Egerből kijövő személygépkocsit lehetett látni. Valójában a parasztság ekkor nagyon aktív volt. Az egyéni gazdák nagy lelkitusát vívtak önmagukkal. Ezek a vívódások esetenként felőrölték egyes parasztok idegrendszerét. Ez a folyamat például Kerecsenden néhány ember öngyilkosságához vezetett.

319 A parasztemberek állandóan figyelték társaikat, s a népnevelőket is kérdésekkel ostromolták. Érdeklődtek tőlük, hogy aláírta-e már ez és ez a gazda a nyilatkozatot. Sok parasztember a szomszédos falvakba is eljárt, s ott érdeklődött a szervezés megkezdéséről, vagy annak folyamatáról. Ha olyan községben jártak, ahol még nem indult meg a szervezés, visszajőve a népnevelőknek elmondták miért őnáluk kezdték el a szervezést. Ha egy parasztember aláírta a belépési nyilatkozatot, sok esetben kérte, hogy az ő nevét ne mondják el másnak. Olyan esetek is történtek, hogy a parasztember csak akkor írta alá a nyilatkozatot, ha a népnevelők megígérték neki, hogy az ő nevét titokban tartják. Voltak olyanok is, akik csak akkor léptek be, ha különféle vezetők adtak választ kérdéseikre. Elmondták, hogy belépnek, ha kérdésükre a járási tanácselnök, vagy a járási párttitkár ad választ. Egyes emberek rátartiak voltak, s elvárták „az udvarlást". Voltak olyan esetek is, amikor a belépők szomszédaik és rokonaik előtt letagadták belépésüket.

320 A parasztemberek az elsőként belépőkről általában rossz véleménnyel voltak. Mások előtt, de szemükben is ócsárolták őket. Az utcán nem álltak velük szóba. Például ilyeneket mondtak róluk: „Te is eladtad magad" — „Biztos jól megfizették azért lépett be" — „Biztos valamit ígértek neki".

32 * Amikor már a szervezés egy adott településen a vége felé közeledett, a még kint levők önként keresték fel a népnevelőket. Általában ekkor a következőt mondták: „Ha már a falu belépett, én sem maradhatok ki". Ezeket az embereket a falu kényszere vitte a 317. Nagy Dezső visszaemlékezése. (Eger) 318. Jenéi János visszaemlékezése. (Eger) 319. Tóth György visszaemlékezése. (Eger) 320. Kása Lajos visszaemlékezése. (Maklár) 321. Berecz Miklós visszaemlékezése. (Bélapátfalva) 171