Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szecskó Károly: A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egri járásban II.

A parasztságnak volt ellenérve a gépesítés, a műtrágyázás és a hitelfelvétel ellen is. Egyes maradi gondolkodású emberek azt állították, hogy a gépek lenyomják a földet, ahol gép jár nem terem majd semmi. A műtrágyáról azt tartották, hogy az kiégeti a földet, tönkreteszi a növényeket. A hitel, az állami támogatás elleni érvük az volt, hogy az állam majd ezek révén teljesen magukhoz láncolja őket. A hitelfelvétellel kapcsolatban felmerültek a felszabadulás előtti rossz emlékek, amikor is, ha a parasztember hitelt vett fel, s nem tudta azt visszafizetni, akkor az egész birtok dobra kerülhetett.

2 8 5 Voltak, akik nem hittek abban, hogy földjáradékot kapnak, s ingyenes lesz az orvosi ellátás. Azt gondolták, hogy ezek csak „csalétkek", a parasztság elámítását szolgálják.

2 8 6 Sok esetben a termelőszövetkezetbe való belépést függővé akarták tenni a gazdasági alapok megteremtésétől. Elmondták, hogy addig nem lehet termelőszövetkezetet létrehozni, amíg nincs közös istálló, gépek stb.

2 8 7 Néhol elképzelhetetlennek tartották a közös gazdaság munkaszervezetének kialakítását. Felvetették, hogy lehet biztosítani azt, hogy minden ember oda menjen, ahová kell. Felvetették a vezetés kérdését is. Sokan lehetetlennek tartották azt, hogy egy nagy gazdaságot jól lehet irányítani.

2 8 8 A népnevelőknek szívós felvilágosító munka árán sikerült elérni, hogy egyre több parasztember értette meg a nagyüzemi gazdálkodás lényegét. De akik ezt megértették, még azok közül sem mind akarta azonnal a termelőszövetkezetet. Elmondták, hogy még egy-két évig egyénileg szeretnének gazdálkodni. Általános ellenérvük volt az is, hogy a népnevelők a szervezéskor mindent ígérnek, s ha belépnek majd magukra hagyják őket. Sokan nem hittek abban, hogy az agitátorok az átszervezés után felkeresik a termelőszövetkezetet.

2 8 9 Az eddig elemzett ellenérvek általános jellegűek voltak, a járás minden településén előfordultak. Az ellenérvek másik része sajátos jellegű volt, csak egy-egy helyen merült fel. Ezek az ellenérvek is sokszínűek voltak. Ahol már korábban működött termelőszövetkezet és az feloszlott, arra hivatkoztak, hogy a közös gazdálkodás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ahol a szervezés idején is működött termelőszövetkezet, de rossz volt azt mondták, hogy minek menjenek oda, ott még kenyerük sem lesz. A középparasztokat gátolta a belépésben a meglévő termelőszövetkezetek osztályösszetétele. Arra hivatkoztak, hogy ők nem mennek a „kodusokhoz" a „rongyosokhoz". Egy-két helyen például Andornaktályán, ahol a meglévő termelőszövetkezetek tagságának nagy része lumpen elem volt, felhozták, hogy ilyen emberekkel ők nem dolgoznak együtt.

2 90 A járás északi területein, ahol hegyes-dombos vidék volt, sajátos érvek alakultak ki a gépesítés ellen. Felvetették, hogy a gépek a domboldalakat nem tudják megművelni. Legtöbbet hangoztatták ezt a bekölcei, a bélapátfalvi és a bükkszentmártoni parasztemberek. A járás északi részén ellenérvként hozták fel a rossz talajviszonyokat is. Azokon a helyeken, ahol sok volt a kétlaki dolgozó, megemlítették, hogy kevés lesz a munkaerő. Nem érdemes tehát termelőszövetkezetet szervezni.

291 A járás szőlős községeiben (különösen Ostoroson, Andornaktályán) és Egerben felvetették, hogy a szőlőt nem lehet termelőszövetkezeti keretben művelni. Azzal érveltek, 285. Jenéi János visszaemlékezése. (Eger) 286. Tóth György visszaemlékezése. (Eger) 287. Gubán Dezső visszaemlékezése. (Eger) 288. Fodor József visszaemlékezése. (Eger) 289. Jenéi János visszaemlékezése. (Eger) 290. Lezsák László visszaemlékezése. (Eger) 291. Hegyi János visszaemlékezése. (Eger) 167