Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szecskó Károly: A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egri járásban II.

hogy a szőlő nagyon kényes és munkaigényes növény, ezért azt csak egyénileg lehet megdolgozni.

2 9 2 Különösen érzékenyen érintette az átszervezés a parasztságot ott, ahol az ellenforradalom utáni években telepítettek szőlőt, illetve azokat, akik több hold szántóföldet vásároltak és öntözéses gazdálkodásra rendezkedtek be. Ezeknek a parasztcsaládoknak a fő ellenérve az volt, hogy ekkorára érett be addigi sokéves munkájuknak gyümölcse, s a belépés esetén „minden oda lesz" amiért eddig dolgoztak.

293 Az átszervezés első szakaszában a szervezés alatt gyakori ellenérve volt a parasztembereknek az, hogy a környező településeken még nem kezdődött el a szervezés, miért éppen náluk kezdték azt? Az átszervezés előrehaladásával azonban, amikor a parasztemberek látták, hogy máshol is folyik a szervezés, ezt az ellenérvet már nem hangoztatták.

294 b) Kísérleteik a belépés elodázására A szervezés megkezdésének hírére nagy izgalom fogta el a parasztságot. Sokan igyekeztek elodázni a dolgot. Arra törekedtek, hogy a népnevelőkkel ne találkozzanak, vagy ha már találkoznak, a belépésről eltereljék a figyelmet. Egyesek úgy gondolták, hogy ezzel „megmenekülnek" a termelőszövetkezettől. A belépés előli elzárkózásnak számos módja volt. Több községben a kapukon elszaporodtak a kis táblácskák, rajta a következő felirattal: „Vigyázz, a kutya hamis". Ezeket néhol ott is kitették, ahol éppen nem volt harapós eb, vagy egyáltalán nem is volt. A népnevelők elriasztására szokássá vált az addig pórázon tartott hamis kutyák elengedése is. Sokan bezárták a kapukat, jelezvén azt, hogy nincsenek otthon, avagy nem akarnak látogatókat fogadni. Természetesen a kapukat bezárok nagy része otthon volt, és egyesek a deszkakerítések nyílásain át, vagy a lefüggönyözött ablakok mögül kémlelték a házuk felé közeledőket.

296 Voltak, akik napokig sem mozdultak ki lakásukból. Az agitátoroknak csak a kéményeken kiáramló füst jelezte, hogy a házban valaki tartózkodik.

297 Ahová a népnevelők bejutottak, ott sem tudtak mindig érdemben tárgyalni. Ha csak az asszony volt otthon hivatkozott arra, hogy férje távol van, s nélküle nem tud dönteni. A családfő hollétét sokan nem árulták el. Az érdeklődő kérdésre az volt a válaszuk, hogy nem tudják, hogy férjük hol van, s nem is tudják, hogy mikor jön vissza. A családfők közül volt, aki az istállóban, a padláson, a kukoricagóréban bújt el. Előfordult az is, hogy a férfi betegséget színlelve az ágyba feküdt. Az özvegyasszonyok arra hivatkoztak, hogy távol lévő gyermekeik megkérdezése nélkül nem akarnak dönteni. Sok esetben előfordult, főleg középparasztoknál, hogy a családfő kijelentette, hogy ő egyetért a mezőgazdaság átszervezésével, egyetért a párt politikájával, ő be is lépne a termelőszövetkezetbe, csak feleségét kell arról meggyőzni. Voltak olyan népnevelők, akiknek három-négy hétig kellett járni egy-egy középparaszt családhoz. Ilyenkor a népnevelő rendkívül nehéz helyzetben volt. A férfi cigarettázott, borozgatott, mosolygott, miközben a népnevelő az asszonyt agitálta a termelőszövetkezetbe való belépésre. Természetesen a családfő több esetben csak időhúzásra használta fel ezt a módszert. A feleségével már előre megbeszélte a dolgot, s az igazság az, hogy ő sem akart belépni a termelőszövetkezetbe.

298 A figyelemelterelés kedvelt formája volt 292. Fodor Lajos és Kácsor Jánosné visszaemlékezése. (Eger) 293. Hegyi János visszaemlékezése. (Eger) 294. Jenéi János visszaemlékezése. (Eger) 295. Tóth György visszaemlékezése. (Eger) 296. Kreskai János visszaemlékezése. (Eger) 297. Simon Sándor visszaemlékezése. (Eger) 298. Kreskai János visszaemlékezése. (Eger) 168