Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szecskó Károly: A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egri járásban II.

elhelyezkedését, továbbtanulását? Segítenek-e különféle ügyeik (építőanyag-szerzés, peres ügyek stb.) elintézésében? 2 8 ! A mindenhol előforduló ellenérvek között volt egy fő ellenérv, amely központi szerepet kapott. Ez a tulajdon, a megszokott életforma, a paraszti biztonság és az egyéni szabadság kérdése volt. A parasztság féltette a régi megszokott életformáját, a tulajdonát. A megszokott létformából nem akart kimozdulni. A biztost nem akarta felcserélni a szerinte bizonytalannal. Elmondták a népnevelőknek, hogy a földért megdolgoztak, verejtékeztek érte és nem egykönnyen tudnak lemondani róla. Úgy érezték, hogy a föld biztonságérzetet ad nekik. Biztosítja a megélhetésüket, s öreg korban is eltartják őket azért, ha esetleg gyermekeik, vagy hozzátartozóik nem gondoskodnának róluk.

2 8 A parasztság szerint a termelőszövetkezetbe való belépés az egyéni szabadság és függetlenség feladásával és elvesztésével jár. A termelőszövetkezetben szerintük majd mások „dirigálnak" nekik, s nem lesznek a maguk gazdái. A föld egyéni használatáról való lemondás, az egyéni szabadság elvesztése a parasztság egyes rétegeinél különbözőképpen vetődött fel. A módosabb parasztok nyilvánvalóan sokkal jobban ragaszkodtak az egyéni tulajdonhoz, mint a szegényparasztok, agrárproletárok, vagy a volt cselédek. Szórványosan azonban előfordult az is, hogy egyes helyeken a földosztáskor juttatásban részesült egykori nincstelenek éppoly foggal-körömmel ragaszkodtak a tulajdonukhoz, mint a módosabbak. Ez a jelenség lélektanilag érthető. Hisz a nincstelen szegényemberek hosszú ideig vártak arra, hogy nekik is legyen valamilyük. Amikor végre földet kaptak, abban a régi álmuk megvalósulását látták. Ehhez hasonlóan merült fel a paraszti biztonság kérdése is. Természetes, hogy a módosabb parasztság jobban féltette az egyéni biztonságát, mint a szegényebb. Kivétel azonban itt is volt. Azoknak a parasztembereknek egy része, akik a felszabadulás előtt cselédként, napszámosként dolgoztak, s a felszabadulás után önálló egzisztenciát teremtettek, arról nem egykönnyen akartak lemondani. Ezek azt mondták, hogy eleget szolgáltak már másnak. Ezek az emberek nehezen látták be azt, hogy a termelőszövetkezet szervezete más mint a volt uradalomé. Nem gondoltak arra, hogy a termelőszövetkezetben nem az egykori úr és szolga viszony érvényesül. A földtulajdon féltés sajátos módon jelentkezett a földosztáskor földhöz jutott parasztoknál. Ezek egy része úgy tette fel a kérdést, hogy minek kellett 1945-ben kiosztani a földet, ha most „elveszik" tőlük.

2 8 3 Főleg a belterjes gazdálkodást folytató, jó eredményeket elérő parasztemberek azt állították, hogy ők kisüzemi módon többet tudnak termelni, mint a mezőgazdasági nagyüzem. A parasztság különböző rétegeinek általános ellenérve volt ebben az időszakban, hogy maradjon minden a mezőgazdaságban úgy, ahogy van. ők egyetértenek a párt és a kormány politikájával, helyeslik a szocializmus építését, csak hagyják őket egyénileg gazdálkodni. Számos parasztember, főleg a középparasztok nem tudták azt elképzelni, hogy a mezőgazdaságban nagyüzemi módon is lehet eredményesen termelni. Ilyen nézeteket főleg ott hangoztattak, ahol korábban nem volt nagybirtok, sem termelőszövetkezet. Ezeken a helyeken nem láttak példát a nagyüzemi gazdálkodásra. Egyes parasztemberek a kisüzemet idealizálták. Szerintük csak kisüzemi módon lehet a mezőgazdaságban jó eredményt elérni.

284 281. Lezsák László visszaemlékezése. (Eger) 282. Kreskaí János visszaemlékezése. (Egei) 283. Tóth Flórián visszaemlékezése. (Eger) 284. Jenéi János visszaemlékezése. (Eger) 166 ;