Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)
Szecskó Károly: A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egri járásban II.
a lemezjátszót. 244 A szervező bizottságok kérésére a termelőszövetkezetbe belépett új tagok nevét folyamatosan beolvasták a mikrofonba. Ezt előzőleg a népnevelők tudatták a parasztemberekkel, akik kezdetben ez ellen tiltakoztak is. Nem akarták, hogy a rokonság, a lakosság megtudja, hogy ők már döntöttek. A nevek beolvasása ennek ellenére megtörtént. A hangosbemondókat felhasználták egyes már belépett parasztemberek népszerűsítésére is. Egy-egy korábban jól gazdálkodó szorgalmas parasztemberről részletes ismertetést közöltek. Méltatták addigi jó munkáját, szóltak vívódásáról a belépés előtt, végül közölték a döntését. A hangosbemondón keresztül különféle zeneszámokat, főleg magyarnótákat küldtek az új belépőknek. Ezeket, ha mód volt rá kívánság szerint sugározták. 245 A hangosbemondókon keresztül azonban nemcsak dicsértek, hanem pellengéreztek is. A termelőszövetkezeti mozgalom ellen ágálókat név szerint ismertették. Felhívták a község figyelmét arra, hogy ne hallgassanak rájuk. A kipellengérezés módját két novaji eseten keresztül érzékeltetjük. A faluban az egyik magánkereskedő a boltjában megforduló parasztemberek körében ellenagitációt fejtett ki. A szervező bizottság tudomást szerezvén az esetről a boltos nevét beolvastassa a mikrofonba. Kérték a lakosságot, hogy ne hallgasson az ilyen szószátyár emberekre. Ugyanebben a községben történt, hogy az egyik parasztember, aki kutyáját már régóta*pórázon tartotta a népnevelők jöttének hírére azt szabadon engedte. A szervező bizottság tudomást szerezve erről az illető nevét beolvastatta a hangosbemondóba. Elmondatták róla, hogy ő, aki eddig kutyáját megkötve tartotta, most elengedte. Kérték, hogy ebét kösse meg. „Ne bízza sorsát a kutyájára!' 246 e) Az egyéni agitáció folyamata A parasztság meggyőzésének legelterjedtebb módszere az egyéni agitáció volt. Ez volt a leghatásosabb. így került legközvetlenebb kapcsolatba egymással az agitátor és a parasztember. így ismerhették meg a népnevelők a parasztok egyéni problémáit. A szervező bizottságok pontos tervet készítettek a népnevelők elosztásáról. Általában egy-egy családhoz két agitátort küldtek. Ezek közül az egyik helybeli, a másik vidéki volt. A helyi népnevelők kiválasztásánál arra törekedtek, hogy az lehetőleg ismerőse, rokona legyen a parasztcsaládnak, vagy a községben valamilyen funkciót betöltő személyiség legyen. Ez hozzájárult a népnevelők és a parasztság közötti közvetlen hangvételhez. Jó módszere volt a szervező bizottságnak az is, hogy egy-egy családhoz amennyiben az első látogatáskor nem léptek be, ugyanazokat a népnevelőket küldték. 24 7 A szervező bizottság azt is meghatározta, hogy kik legyenek azok a családok ahol az agitációt megkezdik. Arra törekedtek, hogy először azokhoz a családokhoz menjenek a népnevelők, ahol a családfő valamilyen helyi funkciót visel. A „kulcsemberek" felkeresése is az elsők között történt. 2 4 8 A szervezés folyamán, ha a falufelelősök látták, hogy a népnevelők egy-egy családnál már hosszabb idő óta nem érnek el eredményt, akkor oda a legképzettebb agitátorokat küldték. Az úgynevezett „nehéz helyekre" a legtöbbször a falufelelősök mentek. 249 Vajon hogyan fogadták a népnevelőket? Jól? Erre azt mondhatjuk: igen is, meg nem is. Igen, mert a parasztembereket néhány bigott termelőszövetkezet-ellenes embert kivéve érdekelte a közös gazdálkodás. Nem szívesen fogadta a népnevelőket annyiban, 244. Tóth Flórián visszaemlékezése. (Eger) 245. Kreskai János visszaemlékezése. (Eger) 246. Tóth György visszaemlékezése. (Eger) 247. Tóth Flórián (Eger) és Berecz Miklós (Bélapátfalva) visszaemlékezése. 248. Jenéi János visszaemlékezése. (Eger) 249. Tóth György visszaemlékezése. (Eger) 162
