Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)
Löffler Erzsébet: Adatok az egri filoxéravész történetéhez
1890-ben elárasztásra rendezett be. A felnémeti zúgó környékén Gröber Ferenc egy 14 hold területű földet vásárolt, hogy telepet létesítsen azon fajták számára, melyek az egri Bikavér összetevői és ily módon megmentse Eger híres borát. A telep egy árok és a patak medre közé volt ékelve, mintegy szigetet képezett. A két meder mindegyikétől zsilipek választották el a területet, melyeket bármikor meg lehetett nyitni. A birtok három parcellára volt felosztva, minden parcella árokkal és töltéssel volt elválasztva egymástól és fél-fél méteres szintkülönbség is volt köztük. A sima tőkéket egy-egy méteres távolságra ültették el, karó rendszerrel. A telepnek rendkívül kedvező volt a fekvése, így tudták kialakítani a parcellákat, amelyeket külön-külön is el lehetett árasztani a zsilipek megnyitásakor. A filoxéra által fertőzött szőlőket így 24-30 napig is víz alatt tudták tartani, a kártevő pedig ennyi idő alatt elpusztult. Ezen a területen a talajviszonyok is kedvezőek voltak, mert kisebb mélységben agyagréteg akadályozta meg a víz leszivárgását. 72 Igaz, hogy már 1888-tól próbálta az újság az oltást népszerűsíteni, az első cikk, amely viszonylag szakszerűen ismerteti azt, az 1890. szeptember 2-i számban jelent meg, Bayer Henrik tollából. Ő írta le először az egri újságban a fás és a zöld oltásról való tudnivalókat és hogy milyen körülmények között melyiket előnyösebb használni. 73 Jelentős eseménynek számított ebben a helyzetben, hogy 1890. október 18-án Gyöngyösön szőlészeti kiállítást rendeztek, melynek célja a direkttermők propagálása, az oltás módszereinek ismertetése, a filoxéra irtásánál használatos eszközök és szerek bemutatása, valamint a homoki szőlők népszerűsítése volt. A kiállítás alkalmával Miklós Gyula borászati kormánybiztos is tartott előadást. A rendezést Heves megye Gazdasági Egyesülete végezte. 74 Alig volt az országnak olyan filoxéra sújtotta vidéke, mely ne vett volna részt a kiállításon. Magánosok is szerepeltek termékeikkel. A Borászati Lapok szerkesztősége a hazai szakirodalomból nyújtott bemutatót. Ezenkívül kiállítottak szénkéneg és peronoszpóra fecskendőket, bemutatták a Kessler-féle oltógépet, valamint az oltáshoz szükséges kötőanyagokat. Voltak metszőollók, szemzőkések, mélyítő és kapálóekék, műtrágyák, borkezeléshez szükséges eszközök, illetve vegyszerek. 75 Miklós Gyula előadásában beszélt a szénkénegezésről és az oltásról, ajánlotta, hogy amerikai alanyokba oltsanak nemesebb hazai fajokat. Alanyokul a Riparia Sauvage, Portalis, Solonis, Viola stb fajokat javasolta. Direkttermőkül pedig a York Madeirát gyengébb talajokhoz, jobb talajok esetén a Jaquez-t, melynek jó termése és bő festőanyaga van. Felhívta a figyelmet a trágyázás fontosságára is. Beszélt az oltás jelentőségéről. Elsősorban a zöld oltást tartotta célszerűnek. Elmondta, hogy azt a hajtás keményedő részén kell elvégezni, és gondosan kell ügyelni a tökéletes érintkezésre. Fontos az egyméteres tőke- és kétméteres sortávolság. Az így telepített szőlők keresztben húzódó bakhátakra művelendok, így az esőt és a hólevet beszívja a föld a tőke körül és a trágyázás is eredményesebb. Az amerikai alanyokon nyert oltványtőkék művelésénél el kell térni az eddigi rövid metszéstől és szálvesszős művelésre kell törekedni. A céltudatos és okszerű munkához egyesületekre van szükség. Az egyesületek amerikai telepeket létesíthetnének vesszőtermelés céljából és oltványokat is szaporíthatnának. Meg kell honosítani, hogy vidékenként tartósan ugyanazokat a fajtákat termeljék, mert csak így lehet elérni az állandó minőséget. 76 Később a kiállítást Gyöngyösről áthozták Egerbe is. Itt a korábbi kiállítókhoz egriek is csatlakoztak, például Gröber Ferenc bemutatott egy szabadalmazott kapát, valamint elárasztásra berendezett 72. Eger, 1890. 147-148. 73. Eger, 1890. 275. 74. Eger, 1890. 316-317. 75. Eger, 1890. 331-332. 76. Eger, 1890. 339-341. 159
