Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Dancza János: A subalyuki ősember-maradványok sorsa (visszaemlékezés)

hatméteres óriás volna, amelynek pedig a feltárt maradványai egy kb. 160 cm magas ember méreteinek felelnek meg. A rajz világosan mutatja a felnőtt maradványainak nagy területen való szétszórtságát, ami még laikus számára is perdöntő bizonyíték a szabályos temetkezés ellen. De ellentmond a temetkezésnek az a tény is, hogy a leletek felett mintegy 8 méter hosszú és 10 cm vastag fekete, tüzhelyes réteg terült el, ami sehol sem volt megbolygatva. Sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy a felnőtt tetemét ragadozó állatok tépték szét, és csak az a kevés vázrész maradt a barlangban, amit fel is tártunk. Ezt a kezdettől vallott feltevésemet látszik igazolni az a körülmény is, hogy a Subalyuktól kb. 1700 méterre levő Kecskésgallya-barlang feltárása alkalmával a Subalyukéval azonos színű rétegből, azonos kultúrát és faunát tártunk fel egy emberi lábközépcsonttal együtt. Az a gyanúm, hogy Vértes nem gondolta át jól rosszindulatú állításait. Nem hihette, hogy lesz olyan szakember, aki elhiszi neki, hogy azok a kutatók, akik észrevettek egy 2,5 cm-es ujjpercet, egy 3 cm-es szegy csonttagot, azok ne vegyenek észre egy 20 cm átmérőjű, felnőtt koponyát, egy kb. 30 cm nagyságú medencecsontot és 8 db kb. 30 cm hosszú végtagcsontot. A másik feltűnően valótlan állítása, hogy — amint láttuk — mindkét idézett írásában azt állítja, hogy a gyermek vázából csak a koponyát tártuk fel. Holott pontosan tudta, hogy a gyermek vázának tetemes részét tártuk fel. De azt is pontosan tudta, hogy ki semmisítette meg a gyermek vázának a többi részét. Vagyis a Kadiö-cal való megállapodás után már nem akart Kadiönak kellemetlen perceket okozni a gyermek maradványainak a részletes felsorolásával. Vértes önmagát tagdta volna meg, ha az említett elégtétel adásért — az említetteken túlmenően is — nem kárpótolta volna magát. Egerben a Kőporos tetőn rigolirozás — 80 cm mély talajfordítás — után 1947-ben mezolitikus eszközök kerültek a felszínre. 1947—48-ban kb. 450 db eszközt és szilánkot gyűjtöttem be a városi múzeum számára. A gyűjtés után említést tettem róla Vértesnek, aki 1948 tavaszán két alkalommal is itt járt és ásatni akart, amit a szőlő tulajdonosa érthetően nem engedélyezett, csak felszíni gyűjtést. Ily módon kb. 25—30 db eszközt és szilánkot gyűjtött. Ekkor megkért, hogy az én anyagomat is feldolgozhassa, amihez én hozzájárultam. Az anyagot dr. Bartha István alispánnak adott kölcsönzési elismervény ellenében meg is kapta. Ezt az anyagot többszöri sürgetésemre nemcsak hogy nem adta vissza, de magát a feltárás tényét is kisajátította. 1951-ben jelent meg Vértesnek az anyagot ismertető, orosz nyelvű dolgozata: „Dancza a mi utasításunkra, 1948 februárjában nagyobb mennyiségű szerszámot és szilánkot gyűjtött össze. Az említett év áprilisának 1—6. és 23—26. napjain jelen munka szerzője is végzett ásatásokat a területen, ahol nagy bőségben számított leletre, mégis a talált anyag legnagyobb részét nem ásatás révén, hanem felszíni gyűjtéssel szerezte azon a helyen, ahol Dancza korábban 50 cm mélységben, a szőlő alá mélyen szántott területen, a szerszámokat találta."

20 Meglepődve tapasztaltam, hogy a történteket milyen valótlan módon ismerteti, amit értelmetlen magyarázkodással próbált menteni. Csak évek múltán vettem észre, hogy Vértes ugyanabban a művében, amelyben a Subalyuk körüli érthetetlen „nyomdahibát" helyesbítette, maradéktalanul kisajátította a kőporosi telephely feltárását: „Egerben a Kőporostető nevű szőlőhegy tetején, rigolirozás közben eszközöket találtak. 1948-ban a szerző leletmentés jellegű ásatással csaknem 500 jól kidolgozott eszközt és szilánkanyagot gyűjtött."

21 20. Vért es László 1951. 156. 21. Vértes László 1965. 217. 135