Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Dancza János: A subalyuki ősember-maradványok sorsa (visszaemlékezés)

13. kép. A Földtani Intézet leltárkönyvének 4. oldala szerint Kadic már maradéktalanul kisajátította a leletek feltárását Úgy látszik, hogy Vértes 1951-től 1965-ig megfeledkezett arról, hogy a kőporosi telephelyen én és nem ő gyűjtött be közel 500 darab eszköz-és szilánkanyagot. Arról is megfeledkezett, hogy ezt a tényt ő maga igazolja azzal az orosz nyelvű írásával, aminek különlenyomatát nekem mint a kőporosi telephely feltárójának dedikált. De ennél is sokkal bosszantóbb volt az, hogy többszöri sürgetésemre sem küldte vissza az anyagot, ami valójában a Dobó István Vármúzeum tulajdonát képezi. Valótlant állított Vértes akkor is, amikor azt írta, hogy az ő utasításukra gyűjtöttem be a kőporosi telephely anyagát, mert egyrészt ilyen utasításra egyetlen intézménynek sem volt joga, másrészt míg a gyűjtésem befejezéséről nem értesítettem, azt sem tudta, hogy a kőporostetői telephely létezik. Meg kell még említenem, hogy Kadiö többször iparkodott azt a látszatot kelteni, mintha az ásatásokat kezdettől fogva a Földtani Intézet dolgozói végezték volna (13. kép). A tény az, hogy az egri múzeum részére vezetésemmel a Subalyukban az ásatások 1932. február 8-tól 25-ig, majd március végétől május 26-ig folytak. Ezalatt a feltárásokról készült alap, hosszanti és harántszelvények rajzait folyamatosan felvettem. Ezek a feltárásról készült eredeti rajzok ma is a birtokomban vannak, amelyeket Kadiö az ásatás átvétele után kölcsönkért és lemásolt. Ezek az ásatásokról készült rajzok 80%-át teszik ki. A Monográfia megjelenése után meglepődve tapasztaltam, hogy ezeket a rajzokat Kadiő 136