Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Dancza János: A subalyuki ősember-maradványok sorsa (visszaemlékezés)

mondotta — felvilágosításaim és rajzaim nélkül hozzá sem tudott volna az emberi anyag feldolgozásához kezdeni — levelemre még csak nem is válaszolt. Még a felszabadulás után is találkozunk a Bartucz-féle mentalitás jó- és rosszhiszemű hatásával. Az Élet és Tudomány 1953. decemberi 49-i számában Malán Mihály: A neander-völgyi ősember Európa földjén с cikkében többek közt a következőket írta: „Végül hazánkban 1932-ben a Subalyuk barlangban a Bükk hegységben egy felnőtt- és egy gyermegkcsontváz darabjai kerültek elő. Sajnos, szakszerűtlen ásatás miatt súlyos kárt szenvedett."

14 Amikor Malánnal személyesen közöltem a valóságot, mélységes sajnálkozását fejezte ki, de a kitételt Bartucznak a Monográfiában megjelent állításából vette át és még gondolni sem merte, hogy az nem felel meg a valóságnak. A subalyuki ősemberi maradványok sorsával függ össze a következő és módfelett jellemző manőver is. A Corvina kiadásában 1957-ben jelent meg: „Magyarország Régészeti Leletei" című díszes kiállítású mű. A 24. oldalon a következők olvashatók: „A Bükkhegység keleti felén fekvő Subalyuk-barlangot 1932-ben kutatta ki Kadiö. Leletei révén Magyarország egyik legfontosabb őskőkori lelőhelye lett. Rétegeiben ugyanis a moustieri kultúra két szintjének gazdag kőeszközanyagát találták: alul java moustieri, feljebb késői moustieri. A leleteket különösen értékessé teszi, hogy az eszközökön kívül a neander-völgyi típusú ember csontmaradványát is megtalálták a rétegekben. Ezek a leletek egy gyermek koponyája és egy felnőtt — valószínűleg nő — állkapcsa, s néhány más csontja, mindmáig a neander-völgyi ember egyetlen leletét képviselik Magyarországon."

15 Tévedések elkerülése végett: ezeket a sorokat nem Kadiö vagy Bartucz, hanem Vértes László írta, akit barátomnak tudtam és Kadiönak azt a törekvését, hogy eredményeimet kisajátítsa, annak idején élesen elítélte. Ennek a nagylelkű ajándékozásnak — mint később megtudtam — igen sötét háttere volt. Ez a manőver annál érthetetlenebb volt számomra, mert abban az időben, amikor erre még nálunk lehetőség nyílt — mint Vértes elbeszélte — őt Kadiö emberi mivoltában is súlyosan megalázta.

16 És amikor Kadiö nyugatról visszatért, Vértes felkért, hogy most közösen vegyünk elégtételt a Kadiötól elszenvedett sérelmekért. Tény az, hogy Vértes az elégtétel szerzésének szokatlan módját választotta. Vagyis Vértes szerint a subalyuki leleteket Kadiö tárta fel, aki kifogástalan technikával és hozzáértéssel, sértetlenül tárta fel az emberi maradványokat. Lássuk miként változik a helyzet, amikor Vértestől nagylelkű ajándékozása miatt magyarázatot kértem. Teljes elégtételt ígért az „érthetetlen nyomdahiba" miatt a későbben megjelenő könyvében. Ezt az 1965-ben az Akadémiai Kiadó Budapest „Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon" с művében meg is tett, de hogyan? Nemcsak érdemes, de módfelett tanulságos is elolvasni Vértes elégtételt szolgáltató sorait. „A Subalyuk (volt Mussolini-barlang) a déli Bükkben, a Hór-völgyben nyílik. 1932ben Dancza J. kezdte el ásatását, majd az antropológiai leletek előkerülése után a munka vezetését Kadiö vette át tőle."

17 Tehát itt már elismeri, hogy az ősemberi maradványokat Dancza J. tárta fel. De mit mond a Dancza vezette ásatási technikáról :„A felső szint világosbarna rétegében ősemberi csontmaradványokat találtak. Két egyén, egy felnőtt nő és egy kb. hároméves gyerek vázrészei kerültek elő a barlang ásatásának első idejében, amikor még Dancza vezette a munkát, és amikor a megfigyelések pontosság tekintetében nem feleltek meg a ma támasztható követelményeknek. Lehetséges, hogy mindkét csontváz szabályosan eltemetett 14. Malán Mihály 1*53. 15. Magyarország ... 16. Vértes lászló 1957.24. 17. Vértes László 1965. 118. 133