Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból

túsza ott is elterjedt, ahol ennek hagyományai nem voltak. Egészen a XIV. századig a misebor vörös volt a latin egyházban is, a keleti egyházakban tovább is az maradt.

5 s A Balkán félszigeten a magas és az alacsony szőlőművelés kettőssége, a baltás és a balta nélküli metszőkések együttes előfordulásai egyre több, a bizánci kultúrát megelőző, késői római leletegyüttesben is kimutathatók. Ez a kettősség Pannónia késő római szőlőkultúrájának is egyik jellemzője lehetett. Közel 40 éve publikálta T. Geraszimov a zseglicai leletmentés anyagát. Itt többféle eszköz együttesében baltás szőlőmetsző kés is előfordult. Egy exagion és a felirata pontos keltezésre is lehetőséget nyújtott: a VI. század legvégére ill. a VII. század elejére datálta a leleteket.

56 Baltás metszőkést tárt fel Caricin Grad mellett D. Mano-Zisi, de a leletek együttesében többek között egy görbe vonókés is előfordult. A tárgyakat elsősorban az ékszerek keltezik a VI—VII. század fordulója körüli évtizedekre.

5 7 Baltás és balta nélküli metszőkések kerültek napvilágra a Fekete-tenger melléki görög városokból: Chersonból és Pantikapaionból; szakkörökben jól ismert a publikált anyag.

58 Minden alapot nélkülözne akár itt, akár a Balkán félszigeten a metszőkések galliai vagy Rajna vidéki behozatalának, a nyugat-európai szőlőkultúra befolyásának a feltételezése. ///. Egy lelőhely térkép tanulságai Múzeumban őrzött középkori baltás metszőkéseink jelentős része ismeretlen lelőhelyű. A többségnek pedig homály fedi az előfordulási körülményeit, a helyszíni megfigyelést nélkülözik. Annak a nem egészen félszáz darabnak, amelynek a származási helyéről (legalább hozzávetőlegesen) van adat, elkészítettük a lelőhely térképét. Az eszköz típusok csoportosításánál a kis esetszám miatt sem lehettünk tekintettel a változatokra. Munkahipotézisként két eszközcsoportot különböztetünk meg. Az elsőbe soroltak egyetlen típust képviselnek, közel állnak a Vincze által Balaton vidékinek nevezett recens formákhoz; a régészeti anyag áttekintésében Patay és Müller joggal dunántúlinak nevezte. Jellemzője az 5—6 cm széles kiugró baltarész, amely mindig a penge felső szakaszán kialakított úgy, hogy az előreívelő penge hátának a vonalánál, annak folytatásaként tűnik elénk. Nem ritkán a penge kissé a baltarész fölé ívelődik. A vágóéi egysarkos, csak visszahúzva alkalmas metszésre. A 2. csoportba soroltunk az előbbitől eltérő minden más típusú baltás metszőkést. 55. BRIDE, A. 1946. 3015.: a keleti egyházban - a nagy hagyománytisztelet következtében - a misebor a XIV. század után is vörös maradt. Hiszen zsidó kommentátorok szerint a Pászka ünnepén vörös bort ittak, - tehát Jézus is az utolsó vacsorán. - Corblet szerint nemcsak arról van szó, hogy a bor vörös színe az átváltoztatáshoz illőbb, s misztikus jellegét eró'síti, hanem a fehér bortól azért is viszolyogtak, mivel az offertoriumnál a vízzel könnyen összetéveszthető volt; a fehér bort épphogy csak megtűrték: CORBLET 1885. 199. - Bride rámutatott arra is, hogy a latin egyházban a fehér misebor későközépkori elterjedésének két oka is volt; kevésbé tudták hamisítani (a vörös borral szemben), másrészt az egyre pompásabb oltárak térítőjét a vörös borral könnyebben, feltűnőbben piszkították be. - Megjegyezzük, hogy az általános európai szokáshoz a keresztény Magyarország minden tekintetben, tehát nyilván a misebor színét illetőleg is hasonulni igyekezett. Ezért képtelenségnek tartjuk azt a felfogást, hogy a középkori Magyarországon csak fehér bort adó szőlőket termeltek és a vörös szőlőfajták a XVI. században jelentek meg (lásd erről összefoglalókig legutóbb: SUGÁR István 1976. 293.). Csak arról lehet szó, hogy a XIV. századtól a vörös bort adó szőlőfajták termelése átmenetileg nagyon visszaszorult. 56. GERASZIMOV, T. 1946. 203-205. Fig. 111. 57. MANO-ZISI, Djordje 1955.176-177. Fig. 36-37. 58. BLAVATSZKIJ, V. D. 1953. 112-114. Fig. 40-43. 168