Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában
ezt semmi sem indokolná. Valószínűsége van azonban a harmadik lehetőségnek, hogy a szláv nyelvű telepes magyar környezetből érkezett falvainkba és már magával hozta az ott elnyert Tót nevet. A szlovákoknál maradva, emlékeztetünk arra, hogy leíró anyagunkban számos szláv eredetű családnévvel is találkoztunk. Ezek a nevek a XVI. század első névjegyzékeitől kezdődően a mai napig jelen vannak falvainkban és az újkori, legújabb kori népesség nem jelentéktelen százalékát teszik ki. A palóc centrum népességének kialakulásában meglévő szerepük, jelentőségük megítélésekor azonban különbséget kell tennünk a nevek középkori — XVI—XVII. századi — és újkori megjelenése között. A XVI. és a XVII. században 20 kutatópontunkat vizsgálva hat faluban - őrhalom, Nádújfalu, Bodony, Bükkszék, Mikófalva, Tardona — nem találtunk szláv eredetű családnevet. 14 faluban a két évszázad minden névjegyzéke révén állapíthattuk meg, hogy falvanként összesen 1—3 szláv név fordul elő. Mátraszőlősön 1546-ban lakott a legtöbb szláv nevű jobbágy (7 személy), 5—5 lakott Ludányban és Szilvásváradon 1579-ben, illetve 1576-ban. Aludányi 5 névből csak kettő kétségtelenül szlovák, a többi bizonytalan (Bocsor, Kanda, Szuczor). Egy-egy szlovák név általában csak 1—2 összeírásban fordul elő, majd kimarad a névjegyzékből és többé nem tűnik fel. 13S Kivételt képeznek az újkorig megmaradó családok, akik részt vesznek a középkori folyamatosság fenntartásában. Egerbocson a Szecskó 1550. óta ismert és nemességet szerezve, a mai napig jelentős tényezője a falu lakosságának. 13 6 A másik ehhez hasonló helyzetű család a Kriston Sajónémetiben, akiknek elődje 1613-ban szerzett nemességet és a legújabb korig ott élnek, bár csak egyetlen családdal. Az újkori névjegyzékek az eddiginél jóval nagyobb számban tartalmaznak szlovák családneveket. Vizsgálatainkat két időpontban végeztük, 1771-ben és 1828-ban. A számszerű elemzésnek ez esetben is megvannak azok a nehézségei, amelyekről fentebb a kontinuitással kapcsolatban szóltunk. Olyan kutatópontunk azonban nincs, ahonnan legalább egy időpontból ne lenne adatunk, s így megvan a lehetőség a tények rendszerezésére. 1771-ben Nádújfalu, Tardona, Sajóvelezd és Sajópüspöki falvak névanyagában nem találtunk szlovák családneveket, a kisnemesi falvakból pedig — Egerbocs, Tarnalelesz, Mikófalva, Sajónémeti — nem áll rendelkezésünkre forrás ebből az időpontból. Hat faluban (Kazár, Mátraszőlős, Bodony, Szilvásvárad, Borsodnádasd, Ragály) a nevek száma 10% alatt van. öt településen (Őrhalom, Ludányhalászi, Karancskeszi, Bükkszék, Felsőtárkány) a szlovák nevek száma 11 és 40% között van, egy faluban Rimócon még ennél is magasabb: 59,7%. 1828-ban általában csökken a szlovák nevek aránya, ami a települések lélekszámának emelkedésével függ össze. Ebben a gyarapodásban úgy látszik, a magyarság nagyobb tömege vett részt, a szlovákok pedig tovább vándoroltak az ország egyéb, termékenyebb területei felé. Emellett olyan falvakban is megjelennek, ahol 1771-ben még nem voltak, tehát a nulla előfordulású 4 falu kettőre csökkent: Tardona, Sajóvelezd. Nem kaptunk adatot 3 településről, technikai akadályok miatt (Szilvásvárad, Sajópüspöki, Ragály). Három településünkön nőtt a szlovák nevek száma, így Mátraszőlősön, Nádújfalun, és Borsodnádasdon. A többi kutatópontról elmondhatjuk, hogy általában az 135. Ezért nem vállalkozhattunk arra, hogy a szlovák nevek részesedését a középkori falvak társadalmában százalékban is kifejezzük. Több esetben a 2-3 név ugyanannyi, vagy még több névjegyzék áttekintése révén gyűlt össze és ha a szlovák nevek számát a többihez arányosítjuk, az eredmény nem lenne reális. 136. Egerbocson 1809-ben 16 nemes és 4 jobbágy, Szecskó nevű családfó't írtak össze. Soós Imre PA 489/75. 367
