Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

17. Sajónémeti, Borsod megye Népesedéstörténetére kevés forrást ismerünk és azok is szűkszavúak. Az egyetlen XVI. századi, a 3 darab XVII. századi dézsmajegyzék

1 ll és a 4 darab XVIII. századi összeírás és úrbéli tabella

112 viszonylag kevés családnevet tartalmaz, az egyetlen teljes, az egész lakosságot átfogó névjegyzék 1866-ban készült.

1 ! 3 Sajónémeti népesedéstörténetének török kori, vagy korábbi szakaszainak vizsgálatát nehezíti fentebb említett körülmény, a források elégtelensége. Alakosság 1554-ig valószínűleg háborítatlanul és folyamatosan élte a maga életét, de ennek az idó'szaknak lakosságát nem ismerjük. Feltételezzük azonban, hogy kis eltéréssel elődei lehettek azoknak a jobbágyoknak, akiket 1577-ben jegyzékbe vettek. A falu lakossága ekkor 11 háztartás, akik 5 családnevet viseltek. Egy kivételével (Payz) minden család megérte a jelenkort annak ellenére, hogy a falu a feljegyzések szerint időnként gyéren lakott, vagy nagyon szegény.

114 A Farkas, Éles, Zeles (Szeles) és Csuzda családok végig itt élnek és gyarapodnak. 1613-ban több új jobbággyal együtt megjelenik Németiben a Boros és a Kövér család, mely utóbbinak nemesi ága is ismeretes, csak későbbi időben. 1660-tól kimarad a névjegyzékekből a Boros és a Farkas család, mert ezek is nemességet szereznek és a Farkas a község legnépesebb nemzetségévé terebélyesedik.

115 1714. előtt költözött be а Nagy család és ezzel ki is alakult Sajónémeti parasztsága úgy, amint azt a XVIII. század végén az úrbéli tabellából megismerhetjük. 1866-ra ez a kép annyiban változik meg, hogy a jobbágyok száma lecsökken: a 6 jobbágy és 2 zsellér Széles-re, a 2 Éles-ie, akik mellett három újabb jobbágyot (Balajti Farkas, Molnár, Kovács Matyó) találunk. A jobbágyok háttérbe szorulásával párhuzamosan emelkedik a nemesek száma annyira, hogy 1866-ban a 12 jobbágy birtokos mellett 130 nemesi birtokost tüntet fel a telekkönyv. A nemesi nemzetségek nagyobb része 1 —2 családot számlál, de vannak népesebb nemzetségek is. Ilyenek a Farkas (41), a Tuza (15), a Boros (15), a Nagy (7), a Szrog (6) és a Kerekes 4 családdal. A 130 nemesi birtokos között vannak közép és nagybirtokosok is — pl. gróf Serényi —, de legtöbbjük maga dolgozta meg apró kuriális birtokát és az utóbbi száz év folyamán életmódja és vagyoni helyzete nem sokban különbözött a jobbágyokétól. 1866-ban a teljes lakosságot kitevő 142 családnak mintegy 48 százaléka a XVI. és XVII. században már itt lakók utódja. A folyamatos családok aránya nagyobb a parasztoknál, mert itt a 14 családból csak 3 költözött a faluba a XIX. században, a többi mind XVI. századi. A parasztoknak tehát több mint kétharmada tartozik a folyamatos népességhez, a nemeseknek viszont alig fele. Ebből következik, hogy a faluban lakó nemesek több mint fele bizonytalan származáshelyről és ismeretlen időben költözött be Sajónémetibe. 111. Az 1577. évi gabonadézsma jegyzék, 1613, 1660, 1662. évi bordézsma jegyzék, 1708, 1714, 1732, 1743. év gabonadézsma jegyzék: HmL XII-3c. - 1720. évi országos összeírás: OL Filmtár N. 79. 112. 1771. évi úrbéri tabella. BmL Acta Pol. XXII. I. 352. 113. Sajónémeti rendezés eló'tti telekkönyve. 1866. év. BmL Urb. és Tagosítási iratok 552. sz. 114. 1743-ban pl. ezt írja a faluról az összeírás: „Három szegény ember, ki is az magok Határán nem vethetnek. Keresztény pénzt fizettek á d 10, denarios 30" és neveket nem is említ, HmL XII-3c, 1743. év. 115. A falu legnagyobb nemzetsége, a Farkas nemesség - szerzésének idejét forrásaink nem közlik. Borovszky Sámuel (225) egyetlen Farkas családról ír, akik 1651-ben szerezték meg nemességüket. A lakóhelyet ugyan nem említi, de feltételezhetjük, hogy a sajónémetiekró'l van szó. 23* 355