Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában
A XVIII. század végén Nádasd 33 családból áll és ebből 23 család a XVI. század óta, 8 pedig a XVII. század óta lakik a faluban. Újabb lakos mindössze 2 család. A XIX. század elejének demográfiai adatai némileg más képet tükröznek, mert a háztartások száma csaknem háromszorosára nő (33—93) és 1828-ban 12 új, tehát 1771 óta beköltözött családot tüntetnek fel. Ezzel egyenes arányban nő azonban a középkori eredetű családok száma is, akik a népesség összetételében még mindig mintegy 85 százalékot képviselnek. Népnévből képzett családnevet mindössze kettőt lehet a jegyzékekben felfedezni. A. Cseh 1771-ben és 1828-ban, a Tóth (2) 1828-ban tűnik fel. Szláv eredetű neveknek látszanak: Uchal (1548), Criszto, Kriston (1598-1625), Pociik (1683), Czigora (1828), Gacziga (1828), Gyurkovics (1828). Amint az egyes nevek előfordulásának időpontjából kitetszik, a korai szláv nevek csak egy-egy összeírásban jelennek meg, majd eltűnnek. Figyelmet érdemel a középkori névjegyzékekből ismert Bereck név, ami 1576 és 1620. között minden összeírásban ebben a formában szerepel, de 1625-ben Berecz-nek írják és ezzel el is tűnik a falu lakosságából. 1720-ban bukkan fel újra, mint Berec és 1828-ig megmarad. Vitatható, hogy egyazon családról van-e szó, vagy két különbözőről. A Bereck forma ui. a Berecki, Zemplén megyei falunévre vezethető vissza, de származhatott más úton is a középkori latin Briccius személynévből hangcserével, amint ez Horger Antal, valamint Gombocz Zoltán és Melich János fejtegetéseiből kitűnik. A Bricciusból alakult Bereck az alapja magyar személynévadással a Berecki falunévnek. 112 ~ a így valószínű Borsodnádasdon is a két név azonossága, mert a XVII. században egy család száz éves lappangása, vagy ideiglenes helyváltoztatása nem rendkívüli jelenség, a Berec név pedig könnyen alakulhatott a Bereckből és hasonult a környék több falujában ismert Berec családnévhez. Borsodnádasd népessége bármennyire is zárt, nemzetségei és családjai bármilyen szívósan tapadnak is szülőhelyükhöz, az időnként bekerült családnevek annak emlékét őrzik, hogy más tájakról is érkeztek ide bevándorlók. Közéjük tartozhat a fentebb már említett Bereck (= Alsó- és Felsőberecki Zemplén m.) család, hogy a távolabbiakkal kezdjük, a Batiz (= Batizfalva Szepes m.) 1548, 1576, 1598; a Becsey (= Óbecse, Törökbecse Bács-Bodrog m.) 1660, 1683; a Csanádi (= Érsekcsanád Pest m.) 1828; Kurányi (? ) 1828. Közelebbi és északmagyarországi származáshelyre utalnak az olyan nevek, mint a Pogony (- Pogony puszta Gömör megyében, Putnok mellett) 1576, 1578; a Szirmay (Szirmabesenyő Borsod m.) 1673—1683; az Upponyi (= Uppony Borsod m.) 1548. A jelenkor és a közelmúlt népi kultúráját hordozó népesség legnagyobb nemzetségei Borsodnádasdon 1828-ban a 34 Érsek, 16 Gyárfás, 10 Hamar, 6 Boza, 4 Gődér és APapp család. A közös nevű, egy nemzetséghez tartozó családok szervezeti kapcsolataira - így a palóc hadakra — történeti adatok nincsenek. Borsodnádasd népesedéstörténete egy olyan tásadalom kialakulása, amely igen erős szálakkal kapcsolódik a középkorhoz, amelyben a törökkor előtti családok vannak túlsúlyban. A magyartól idegen etnikai hatások jelentéktelenek, és a belső migráció is kevés családot hozott ide az ország különböző területeiről. Az 1861-ben létesített lemezgyár munkásai a falu mellett, különálló telepen laktak és a legújabb időkig nem keveredtek a falu társadalmával. 112-a. HORGER Antal: A kcs>csk helycseréhez. MNy. XXIV. 273; GOMBOCZ Zoltán-MELICH János: Magyar Etymologiai Szótár. I. 365-366. 354
