Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

Кип (1576), Tóth (1582) és Oláh (1631). Kevés a szláv eredetű családnév is: Csohány (1576), Koczián (1582) és Padik (1582). Ha az egyes családok nagyságát, a falu társadalmában elfoglalt szerepét, arányát keressük, megállapítható, hogy a XVI—XVII. századi dokumentumokban 3 háztartásnál nagyobbat nem találunk. A XVIII. században azonban megkezdődik a családok terebélyesedése, azt lehet mondani, hogy egyik-másik nemzetséggé növekedik. 1720-ban már 4Erdélyi-t, 1744-ben 13 Bajzátot, 9 Farkas-t, 1 Kakuk-ot és 5 Bótá-t mutatnak ki a jegyzékek. 1799-ben legnagyobb a Kakuk (15), a Bóta (11), a Farkas (10), a Bakondi (9), a Bana (6) és a Rozsnaki (5) család. Felsőtárkány népesedéstörténetének fő vonásai a viszonylag magas fokú kontinuitás, a XVI. és XVII. századi családok megmaradása és továbbélése az újkorban, ugyanakkor a falu részvétele az északmagyarországi belső vándorlásban csak a XVII. század végéig számottevő. A lakosság etnikai képe a XVIII. század elejére teljesen kialakul, ellentétben a táj legtöbb településének történetével. A népesség etnikai összetételében az idegen etnikumok részvétele jelentéktelen, ezek megjelenése és beolvadása is lezárul a XVII. századdal. A XVIII. és a XIX. század fordulóján Felsőtárkány lakosságának 79,2%-a a XVI. és a XVII. században itt élt családok leszármazottja. Ha csak a jobbágyokat tekintjük, közöttük még több a törzsökös, a középkorral folyamatos család: arányuk a teljes jobbágysághoz viszonyítva 89%. Ez utóbbi megállapítás döntő fontosságú azért, mert a módosabb parasztság szerepe a hagyományos életmód, termelési, társadalmi és szellemi kultúra kialakításában, megőrzésében igen jelentős. 11. Egerbocs, Heves megye Forrásai a XVI. századból 4 adó-, illetve dézsmajegyzék, a XVII. századból 3 névjegyzék, a XVIII. századból 2 jobbágy és 1 nemesi összeírás, a XIX. századból 1 jobbágy összeírás és 1 nemesek kimutatása.

8 3 A falu népességtörténetének forrásai, amint a fentiekből látszik, a XVI. század derekától a XVII. század elejéig bőségesek, de 1605. és 1696. között teljességgel hiányzanak, csak a falu birtoklástörténetére vannak adatok. Történetírásunk kimutatta, hogy 1552ben, Eger vár ostromának idején Bocsot is elpusztította a török, úgyhogy az 1577. évi urbárium egyik megjegyzése nyomán el kellene fogadni, hogy a falu ezt megelőzően 25 évig puszta volt.

84 Ellentmond azonban ennek az, hogy 1556-ban készült egy királyi dézsmajegyzék, melyben 13 jobbágyot mutatnak ki és közülük 10 neve megegyezik az 1550. évi jegyzék neveivel. Bocs tehát rövidesen a törökdúlás után újjáépült és lakói között a régi népesség egynegyed része. A töröknél súlyosabb terheket jelenthetett a német katonaság megjelenése, mert 1688-ban a lakosság otthagyva faluját a nádasokba és Egerbe menekült, ahonnan Buttler egri várparancsnok térítette haza őket.

85 A kétszeri pusztulást a lakosság egy része túlélte és a faluban maradt. Az 1828. évi jobbágy összeírás neveihez viszonyítva a Bar ta (5), Szecskó (4) és Vas (1) családok 1549 óta, a Gőböly (2) 1583 óta lakik folyamatosan a faluban. Egy család, a Balogh ugyancsak az 1549-es jobbágyok közé tartozik, ők azonban 1676-ban Bekény János és 83. Az 1550. évi török adóösszeírás, az 1549, 1556, 1583, 1599, 1605. évi dézsmajegyzékek, az 1696. évi portaösszeírás, az 1720, 1736, 1828. évi jobbágyösszeírás és az 1788, 1809. évi nemesi kimutatások neveit ld. Soós Imre 489/75. sz. kéziratában. 84. SOÓS Imre 1975. 163. 85. SOÓS Imre 1975. 164. 346