Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Kovács András: Heves megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei 1960-ban (hírkrónika)

Kovács András HEVES MEGYE MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEI 1960-BAN (hírkrónika) A magyar mezőgazdasági termelés az utóbbi húsz évben világszerte nagy figyelmet keltett és tekintélyt vívott ki, népgazdaságunk fejlesztésének pedig fontos alappillére lett. A mezőgazdaságban döntő szerepük van a termelőszövetkezeteknek, amelyek évről évre szervezettségükben, a hagyományos és a modern termelési kultúra kielégítésében nagy előrehaladást értek el. Dinamikus fejlődésük évről évre újat és többet produkál. A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésének kezdetei az 1940-es évek végére nyúlnak vissza, számos gond sokszor tévelygés közepette végül is az 1960-as év fordulóján került sor hazánkban a mezőgazdaság teljes kollektivizálására. Ekkor jöttek létre a termelőszövetkezeti községek, termelőszövetkezeti városok, sőt termelőszövetkezeti járások, termelőszövetkezeti megyék, amelyek együttesen egy ország mezőgazdaságának határozták meg a szövetkezeti arculatát. 1960-ban a paraszt gazdák földjeikkel együtt a szövetkezés útjára léptek. Csatlakoztak, a már meglévő termelőszövetkezethez, vagy új szövetkezetet, szövetkezeteket hoztak létre. A tagok növekedésével a termelőszövetkezetek száma is megszaporodott, esetenként öt-hat termelőszövetkezet is alakult egy nagyobb községben, vagy városban. Heves megyében — az ország legtöbb településéhez hasonlóan — hirdették meg a teljes kollektivizálás programját, láttak hozzá a szervezéshez és 1960 végén már a megye viselhette a „termelőszövetkezeti" címet. Az általános tendencia tehát az ország egész területén hasonló volt, a hasonlóság mellett azonban szinte valamennyi település, sőt valamennyi termelőszövetkezet megalakulása kötődik sajátosságokhoz: jelentkeztek eltérő, vagy ellentétes, előremutató, vagy fékező jelenségek. Ezt az időszakot tehát érdekesen mutathatjuk be a Heves megyei tapasztalatok tükrében; Az északi országrésznek ebben a közepes nagyságú és több tekintetben eltérő sajátosságú megyéjében. Eltérőek a termelésre kedvezőtlenebb természeti, földrajzi adottságok (domborzat, szik), másrészt viszont a nagy hagyományokkal rendelkező és fejlesztést igénylő jellegzetes terméskultúrák. A mátraaljai és az egri történelmi borvidék szőlőtermelése, a homokos talajok híres zöldségtermelése, a híres hevesi dinnye ugyancsak meghatározó volt a „hogyan tovább? " szervezésében. Heves megyében a inezőgazdasági termelőszövetkezetek 1981-ben több mint hat milliárd forint értékű árut termeltek. Számos termékféleségből a húsz évvel előttinek többszörösét állították elő. Két évtized alatt felvirágzott Hevesben a nagyüzemi szőlő- és borgazdálkodás, gyökeret vert a nagyüzemi zöldségtermelés, létrejöttek a nagy táblás dinnyeültetvények, ugyanakkor megtalálták jól jövedelmező termelési kultúrájukat a dombvidékek, miközben a gépek teljes mértékben elfoglalták a kézi szerszámok helyét. Mindez alig húsz év alatt történt. Éppen ezért különösen figyelemkeltő: hogyan indult el Heves megyében a teljes kollektivizálás, hogyan kezdődött, hogyan bontakozott és hogyan zárta az első évet, 247