Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

A hibás zsérci palákkal fedett tetőt a harsányi csűrön tarkányi palával igazították meg. Azokban már sokkal kevesebb volt a hiba és az sem a cserepekből eredt. Oka az volt, hogy a zsindelyszöget „erőtlenre" kovácsolták. Ettől kezdve arra különösen vigyáztak, „hogy erősebb szögekkel szögeztessék a cserép akár Makiáron, akár az udvarban". A cseh cserepező végül is nem maradt a makiári templom tornya és teteje fedéséig, mert erre csak 1795 őszén került volna sor. „Cserepező vagy kőzsindellel fedő cserepeseknek" nevezi őket Farkas abban a jelentésében, amelyben a mesterek elégedetlenségéről tájékoztatta a földesurat. — A kőzsindely fedésért egy garassal többet kértek mint amennyit a téglacserép fedéséért kaptak. 14 garas helyett 15-öt kívántak. A mellettük dolgozó napszámosok pedig 6 garast kértek 5 helyett, „ ... emlegetvén a nagy magasságot, szeleket és a szüntelen való félelmet, amely miatt alig akadnak napszámosra is". (Hiába kérték, nem kapták meg az emelést.)

1 7б 1795. decemberében a zsérci „cserépbánya megint jobban mutatja magát". Sőt ez időre Farkas már eljutott odáig, hogy „olcsóbbnak kell lennie a kőcserepeknek, azt is meg lehet tenni, hogy többe ne kerüljenek, mint a közönséges sindelek" . .. Javasolta, hogy a ,iyceumbéli fedélre a Commedia feliben" ahol a zsindelytető elrothadt; azután a toronyban, ahol is a könnyű kőcserepek nem rothadtak el; az udvari Galériához, a Residentia ámbitusa fedéséhez is ezeket kellene alkalmazni". „Különösen álhatatlan és szüntelen való a foltozás vagy igazítás, mivel hamar rothadnak a sindelek". „Miképpen kell összefoglalni ezen cserepeket, és ugyan már arrul is próbát tettem; azonban hogy megtudjam mint bánnak azzal mind Angliában, mind Brezlóban más esmeretesek, által írtam, a választ várom, mely megjővén, ha megtudhatom s megtétetthetem, úgy osztán haszonra kívánok vele lenni.. ."* ^ összegezés A dolgozatban felsorakoztatott adatokból megtudhatjuk, hogyan biztosította építkezéseihez a szükséges építőanyagot Eszterházy Károly püspök földesúr Bauschreibersége, irodája, (mindig a püspök jóváhagyásával) a 18. század utolsó másfél évtizedében. Hol bányásztak és milyen követ, homokot. A falak építésére hol és hová égettek téglát, és cserepet a tetők fedésére. Hol, mennyit és hová készítették az év elején az irodában megjelent zsindelyesek az ugyancsak tetőfedésre szolgáló bükk- vagy fenyőzsindelyeket; hol és hová felhasználásra a kőzsindelyt, a palát. A térképek ezeket kísérlik meg összefoglalni, ületve szemléletessé tenni. A közölt adatokból azonban az is kiderül, hogy nincsenek már nagy építkezések az egyházmegye területén, különösen annak székhelyén. Nem kell nagy építkezésekhez követ fejteni, téglát égetni, zsindelyt metszeni, palát bányászni. De ez ipari tevékenységek részei az uradalom gazdasági tevékenységének. Bár elsősorban saját építkezéseit szolgálják, nemcsak a consilium által megjelölt építkezésekhez termelnek, hanem a polgárok számára is, s így igyekeznek a bányák stb. tevékenységét rentábilissá, jövedelmezővé tenni. A korábbi idők püspökeinek gazdagsága lehetővé tette, hogy saját üzemükben, embereikkel csak maguknak, ill. építkezéseiknek termeljenek. Az alapokat, a szükségeseket maguknak állítsák ki; s nem volt szükségük arra, hogy jövedelmüket az építkezéseik elvégeztetése érdekében a fogadott iparosaik termelésével fokozzák, hogy azok hasznot is 175. HmL. XII-3/a. 260. 1795. 47. §. 176. HmL. XII-3/a. 260. 1795. 75. §. 177. HmL. XII-3/a. 260. 1795. 104. §. 214