Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

hozzanak számukra. Volt amiből megvegyék, megrendeljék, máshonnan hozzák a készet; — köveket, cserepet, üveget, kályhát stb. A kőműves vállalkozó számára korábban nem az építtető termelte és szállította a követ, meszet stb.-t, hanem a vállalkozó teremtette azt elő. Amíg ez a 18. század első két harmadában a céh, vagy annak kijelölt mestere; vagy a vállalkozó, addig nem szorul saját bányája művelésére, műveltetésére az uraság. Amikorra kevesebb lesz a jövedelme, pénze, robotja az uradalomnak, (s ez Eszterházy püspöksége alatt következik be), attól kezdve nő meg ezek szerepe is; s egyre inkább saját bányáját művelteti, fogadott (konvenciós) iparosait dolgoztatja. Nem véletlen tehát, hogy a század utolsó három évtizedében növekszik a céheken belüli nyugtalanság és a panaszok száma a protokollumokban a céhen kívüli iparosok ellen.

178 A mesterréválás nehezebb. A panaszok is ezt magyarázzák. Kevés a munka, s nem adnak jelentős, díszítő, alkotó és jól jövedelmező munkát a város mestereinek. Ezek jó ha pallérként, részvállalkozóként, (nagy számuk miatt olcsó segéd, legény, inas munkaerővel,) egyáltalán részt vehetnek az építkezésekbem Az építkezések csökkenésének hatására a város iparos társadalmában nem véletlen tehát, hogy elsősorban az ács-, kőműves-, kőfaragócéh belső élete bomlik meg. Ez a céh az, melyben a legények mestereikkel szemben vitatkoznak, később lázadnak, s önállóságért, függetlenségért, szabad munkavállalásért ellenszegülnek a százados szokásoknak.

1 79 Az uradalmak (a püspöki és a káptalani is) a saját vállalkozásban, lehetőleg saját anyaggal valósítják meg méreteiben a korábbi vállalkozásaikhoz nem hasonlítható, szerényebb építkezési terveket. Eszterházy Károly gazdálkodási rendjében ez önállósodás, — építkezéseihez saját maga által előállított építőanyag a gazdaságosságra törekvés jellemzője. Egyrészt a korábbi gazdálkodási rend bomlását sejteti, másrészt a feudális gazdálkodás iparos formájának válságát is jelzi már. Egy óriási kiterjedésű, hatalmas jobbágyszámú egyházmegye, földesúri birtok már nem tudja építkezéseit megrendelni, átvenni az intenciói szerint elkészített, teljesen kész templomot, palotát, korcsmát, plébániát. Saját gazdasága, kőbányája, fogadott zsindelymetszői, kőfaragói, palabányászai, téglaégetői készítik az alkotásokhoz szükséges építési anyagot. Az uradalom feudális gazdálkodási rendje felbomlásának,korai fázisa látszik a felsorakoztatott adatokból. Kísérlettétel az önálló gazdálkodás anyagi és tárgyi feltételeinek biztosítására. Szabadulni akarás a céhes iparos kötöttségektől, olyan körülmények között, amikor is a gazdaság-váltás uradalmi érdeke összeütközik a földesúr jobbágyai, alattvalói érdekével; s a döntést az egyházfői főségének etikai kötése is nehezíti. A gazdaság rentabilitása fennmaradásának, az új rend bevezetésének, az előrelépésnek számtalan lehetőségére, akadály elhárítására, szükségességek felismertetésére tett kísérletet a gazdaság vezetése a 18. század utolsó tizenöt évében. E kísérletek hétköznapjainak megismertetésére törekedtünk a dolgozatban az adatok, tények, körülmények, tervek végrehajtások csoportosításával. Másrészt bizonyítani akartuk, amit más tanulmányunkban, közleményünkben is megfogalmaztunk már korábban. Nevezetesen, hogy Eger város barokká válásának időszaka, a feudális Eger fényes építő korszaka Eszterházy Károly földesuraságának idejébe benyúlik ugyan, de valójában, lényegében a ma megcsodált barokk Egernek ez az időszak, az elődök szorgos munkájához már csak a legvégső formát adta meg. 178. LÉNÁRT Andor 1975. DIV Évkönyv. 155-173. 179. LÉNÀRT Andor 1974. 85-104. 215