Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

Április elsején Eszterházy csak kiparancsolta Farkast a baktai erdőben kutató bányászokhoz. Farkas „bizonyságnak", a biztonság kedvéért magával vitte az uradalom ingeniurjét. A helyről, ahol a kutatás eddig eredménytelenül folyt, átvitte a munkásokat arra a helyre, amelyet a püspök engedélyével korábban ő már „kinyittatott" a szén felett. Amikor azt a helyet a bányászok meglátták és „a vastagon fekvő kőszén eret észrevették", — bányahelyül ezt választották. A helyet olyan jónak találták, hogy maguk mellé ide már csak két napszámost kértek addig, amíg a bányába a bejáratot elkészítik, s a kőszén kihordását „könyűvé és szabadossá teszik". A jelentésre írt válaszában Eszterházy örült elhatározása sikerének, hogy t. i. Farkast küldte a kutatókhoz. Most már a szükséges szerszámok elkészítésére adott utasítást. Elrendelte a kért két napszámos kiküldését, hogy „a jövő héten hozzá láthassanak a munkához".

79 Amikor a folyamatos feltáró munka eredményeként a „szénkő ismét jobban mutatja magát", újra kiment Farkas a bányához. Magával vitte a káptalan tiszttartóját is. Tette ezt azért, mert a káptalan dékánja szerint a hely, ahol a püspöki szénbányát megnyitották, a káptalané. Ez nem bizonyosodott be. A bányát továbbra is a püspök számára művelték.

80 A bányában az előrehaladást megvizsgálva Farkas megállapította, hogy a bejárat hat ölnyire egyenes vonalban elkészült. Továbbá azt is, hogy a „kőszénnek vastag ereje van". Mindjárt egy ölnyire olyan ér mutatta magát, „mely Vitrum Mariae (máriaüveg) névvel neveztetik". Ha sokat találnának a máriaüvegből, akkor abból „a legszebb gipsz és márványozás készülhet meg". „Jóreménységűnek" jellemezte a bányát. Hibája csak az, hogy nehezen megközelíthető. Szekérrel, kocsival nem is lehetett a bánya bejáratához férni a nyílás alatt és előtt húzódó vizesárok miatt. — Ezért engedélyezte Eszterházy, hogy a felnémeti kerület molnárai oda két helyen „hidacskát" készítsenek.

8l A hidak elkészültek, s megindult a szén kitermelése és elszállítása. Az új probléma annak a módnak a megkeresése lett, hogy a kibányászott szenet mire és hogyan lehetne a köz hasznára fordítani.

8 2 Farkas János és Liczner, az uradalmi ingénieur kidolgozták a módját és be is mutatták a bányászoknak, hogy hogyan kell a kőszenet kigőzölni. Ezzel a módszerrel elvették annak a büdösséget, nehéz szagát, a nedvességét, s tüzelésre ezek nélkül használhatóvá, alkalmassá tették. A bányászok, akik bár Carinthiaiak voltak, mégsem tudták ezt, s nem is merték vállalni a gőzölést. Ezért a kibányászott szenet beszállították a városba és a püspöki majorban tanítottak meg egy embert e munkára.

83 A bánya a művelés eredményeként közben egyre nagyobbodott. Pár hónap alatt „két ágra ment" a termelés. A bejárat hossza (a gang) a föld alatt 14 öl. A szén bányászható vastagsága három sukknyi, vagy lábnyi. A formája, anyaga szép, kövér. De ha „a nap alatt van, a nap nagyon kiszijja az erejét, s abból sokat elvesz". Hogy ez ne történjék meg, egy nádfedeles színt építettek, s a szenet alá rakták. Úgy vélekedtek, hogy ha a majorban a kiválasztott ember megtanulta hogyan kell a kőszenet „kiégetni", a gőzét elvenni, akkor ezután a bányánál végezné ezt a munkát. A szén annyival is könnyebb lesz, s kevesebbe 79. HmL. XII-3/a. 261. 1796.45. §. 80. HmL. XII-3/a. 261. 1796. 56. §. 81. HmL. XII-3/a. 261. 1796. 57. §. 82. HmL. XII-3/a. 261. 1796. 61. §. 83. HmL. XII-3/a. 261. 1796. 63. §. 199