Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

kerül az Egerbe szállítás is. Márpedig a szén Egerben szükséges, „az okossak alig várják, a próbálatlanok az okosokat fogják követni".

84 A kőszenesek számára a bánya közelében ideiglenes szállást építettek. Biztonságukról a püspökség úgv gondoskodott, hogy önvédelmükre puskát kaptak kellő mennyiségű porral és seréttel. így az erdőben csavargó kapásokkal szemben („akik a plébános urat is megverték") meg tudták védeni magukat. A Bauschreiber azt javasolta, „hogy a bányászoknak jobb kedvük legyen", rendezzék a fizetésüket. A napszámosok, akik eddig 15 krajcárt kaptak, most kapjanak 20-at. Ami pedig a Carinthiai bányászokat illeti, a korábbi (43. §) szerint, — mivel a bánya kész és művelhető, javasolta, hogy legyen a fizetésük 15 forint. (Bár a feltárás idején felment keresetük 22 Rft 30 krajcárra is.)

8 s Amikor a bányában a termelés megindult, az eladás lett a fő gond. A fedett tárolók elkészítésére sem felnémeti, sem a füzesabonyi körzet molnárai nem voltak hajlandók. Végül is az uradalmi ácsokkal készíttették el.

8 6 A Bauschreibernek volt ugyan elképzelése a szén elhelyezésére, de addig nem intézkedhetett, amíg a püspök nem rendelkezett annak az uradalomban való felhasználása módjáról.

87 A kísérletek ugyanis nem voltak eredményesek, s ismeretlen volta miatt szinte mindenki aki használhatta volna, bizalmatlan volt a szénnel szemben. Amiért tulajdonképpen keresték azt a tüzelésre alkalmas kőzetet, az a téglaégetésnél remélt és vélt használhatósága volt. Az uradalom vécsei-völgyi téglaházánál, téglaégetőjénél azonban a téglások nem akarták az égetéshez alkalmazni. A Bauschreiber ment ki, maga rakattatott be az égető kemencébe vagy két szekérrel. Nehéz volt ugyan a gőze, de „volt ereje az égéshez". Fa kevesebb fogyott, mint amennyi egyébként ki volt szabva s máskor elfogyott. Az alkalmazáshoz további próbákat javasolt a püspök, aki azt írta az első sikeres kísérlet után, hogy „ezt a próbát kedvessen értettem", s jó lenne még jobb és alkalmasabb próbát máshol is kigondolni, tenni. A bányászok ekkor már két ágra művelik a bányát. Az egyik ág nyolc Öles, a másik már húsz öles. Ezt a hosszabbat vágják a bányászok abból a meggondolásból, hogy ahogyan („a Tartományokban") korábban általuk művelt bányákban, úgy itt is minél mélyebbre mennek, annál jobb lesz a „szén-kő". Különösen, ha víz is fakad beléje. — Kívánságuk szerint az rájuk is szakadt. De olyan mennyiségben, hogy ha a termeléssel egy-egy ünnepnap miatt le kellett állniok, annyira felgyűlt a víz, hogy azt csak nagy munkával meríthették ki az elöntött bányából. Olyan „mesterségrül is gondolkoztunk, - írta Farkas - hogy vehessük ki könnyen" a vizet, ha még nagyobb mennyiségben fakadna az fel. Amíg a napszámosok a vizet merítették a hosszú ágban, addig a bányászok a rövidebb járaton dolgoztak. Mivel azonban az a járat is lefelé szolgált, félni kellett, hogy majd ott is olyan bő víz tör majd elő. Ennek megvizsgálására és a víz elleni védekezés szervezésére várta Farkas Licznert, hogy az uradalmi és a városi mérnökkel, Sartorival együtt menjenek ki a bányához; ott tartsanak a helyszínen konzultációt és határozzák meg a tennivalókat.

8 8 84. HmL. XII-3/a. 261. 1796. 64. §. 85. HmL. XII-3/a. 261. 1796. 66. §. 86. HmL.XII-3/a. 261. 1796. 77. §. 87. HmL. XII-3/a. 261. 1796. 67. §. 88. HmL. XII-3/a. 261. 1796. 92. §. 200