Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból

30. kép. Columella szőlőmetszó' késének rekonstrukciója (a szerző szerint) ban is oly nagy, hogy metszőkés ábrájukat többen szinte forrásértékűnek tartották. így fordulhatott elő, hogy a kiváló francia etnográfus, André Lagrange az egyik tanulmányában megállapította (áttekintve a néprajzi és a régészeti anyagot), hogy a rostrum, scalprum, sinus, culter és a securis részek megmaradtak a metszőkések későbbi formai fejlődése során és a XX. századig ugyanazokat a funkciókat látták el, amelyeket már Columella leírt, ha a mucro el is tűnt, szerepét átvette a rostrum.

4 s Az I. századi itáliai metszőkés Columella által leírt formája és ennek a filológusok által való értelmezése, ábrázolása jellemző példája annak, amikor a történész, a régész és az etnográfus a filológus eredményeit, megállapításait kritikátlanul veszi tudomásul. Pedig bízvást állítható, hogy 1. Columella tárgyleírása alapján határozott elképzelésünk lehet a metszőkés formájáról. 2. Gesner, Rich, White ábrázolta metszőkéssel szőlőt metszeni nem lehet. 3. A régészeti feltárások az ábrákon bemutatott metszőkéshez hasonlót eddig nem hoztak felszínre, analógiák egyetlen gyűjteményben sem találhatók, nem is fogunk soha ilyenekre lelni. Columella leírásából olyan metszőkést ismerhettünk meg, amelynek alsó része egyenes élű késhez hasonlatos, azaz a kétsarkos metszőkések típusát képviseli (a másik sarok a penge csőrbe futó vége, a rostrum). Columella világosan megkülönbözteti a metszőkés használatát az egyenes élnél és a görbületnél. Az alsó részt (culter) szembemetszésnél használták, a pengét kifelé vezetve-tólva; a görbülettel pedig visszahúzva vágtak: „cum retrahere autem, sinus". Ami a securis részt illeti, az aszimetrikusan kifelé szélesedő balta (bárd) formák a metszőkések régészeti és néprajzi emlékeinek a körében egyaránt előfordulnak; bizonyos változatok félhold alakra emlékeztetnek (természetesen nem az Ottoman „félholdra"). A metszőkés pengehátának a magasságában úgy alakították ki a bárd (balta) részt, hogy a balta felső széle, sarka — Columella leírása alapján ez világos — a pengehát fölé magasodott. Ennek a baltarésznek a pengehát fölé emelkedő, kihegyezett felső sarkát, csúcsát nevezték a metszőkés tőr részének, mucro-nak. A mucro (tőr) rész ugyanis a 45. LAGRANGE, André 1953. 20. 165